Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

fizetett kártérítést nem háríthatja át a korábbi munkáltatóra vagy munkáltatókra azon az alapon, hogy a dolgozó egészségromlása, foglalkozási betegsége kialakulásában az ott végzett munka is közrehatott. MK 34. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) Abban az esetben, ha a dolgozó 1961. évi április hó 1. napja előtt betegedett meg foglalkozási betegségben, ennek következtében a keresete csökkent, és társadalombiztosítási baleseti járadékban is részesült, a betegség súlyosbodása folytán azonban 1961. évi április hó 1. napja után került rokkantsági nyugállományba, az átlagkeresete és a rokkantsági nyugdíja különbözetének megtérítése iránt támasztott igényét a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 93. §-a alapján kell elbírálni. Az Mt. 62. §-át és az Mt. V. 83. §-át kell viszont alkalmazni abban az esetben, ha a foglalkozási betegségben megbetegedett dolgozónak — a munkaképesség-csökkenése ellenére — 1961. évi április hó 1. napja előtt keresetvesztesége nem volt. Az Mt. 62. §-a és az Mt. V. 83. szabályozza a munkáltató felelősségét azért a kárért, amely a dolgozó életének, egészségének vagy testi épségének a munkaviszony keretében történt megsértésével kapcsolatban keletkezett. A többször módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 14. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az említett felelősségi szabályt az 1961. évi április hó 1. napja után bekövetkezett sérelmekre is alkalmazni kell, kivéve azokat, amelyek tekintetében a bíróság már jogerős határozatot hozott. A 33. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalás a) pontjában foglaltak szerint a munkáltató felelőssége szempontjából foglalkozási betegség (pl. szilikózis) esetében az ebből eredő munkaképtelenség vagy munkaképesség-csökkenés által okozott vagyoni károsodás tényleges bekövetkezésének időpontja az irányadó. Ha tehát az orvosi megállapítás szerint a dolgozó 1961. évi április hó 1. napja előtt betegedett ugyan meg foglalkozási betegségben, de csak ezt követően került beteg-, illetőleg rokkantállományba, az igény elbírálásánál nem a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet (Rny.) 93. §-át, hanem az Mt. 62. §-át és az Mt. V, 83. §-át kell alkalmazni. Az említett állásfoglalás indokolása kifejti, 59