Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

és objektív ismérvek alapján kell vizsgálni. Elháríthatatlan pedig az olyan behatás, amelyet a technika, a műszaki lehetőségek objektíve adott szintje mellett a rendelkezésre álló idő alatt nem lehet megakadályozni. A munkáltatónak az üzemi balesetből eredő károkért a dolgozóval szembeni felelőssége természetesen nem érinti a munkáltatónak azt a jogát, hogy a kárt az erre vonatkozó felelősségi szabályok szerint a tényleges károkozóra egészben vagy részben áthárítsa. A kifejtettek a foglalkozási megbetegedésből eredő károk miatt való felelősségre is megfelelően irányadók. c) Az Mt. 62. §-ának (2) bekezdése szerint külön kimentési ok az, ha a kárt kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta. A felelősség alóli mentesülés alapjául tehát ez esetben a károsult dolgozó olyan magatartása szolgálhat, amely a károsodásnak kizárólagos és egyben elháiúthatatlan oka volt. Annak megállapításánál, hogy a károsodás kizárólagos oka a károsult dolgozó magatartása volt-e, nem hagyhatók figyelmen kívül a munkahely káros hatásai, az adott munka végzésének sajátos körülményei. Ha a balesetet a dolgozó vigyázatlansága, figyelmetlensége, ügyetlensége, a technológiai előírások, óvórendszabályok megszegése, a munka végzése során bekövetkezett rosszullét vagy egyéb személyi adottság okozta, ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a károsodásnak ezek voltak a kizárólagos okai. A dolgozó figyelmét ugyanis a munkavégzés során számos körülmény befolyásolhatja. Sokszor előfordul, hogy a dolgozót hirtelen éri valamilyen behatás, a figyelem elterelődésének, a nem kellő körültekintésnek ez az oka, s ez is előidézője a kárnak. Ugyanígy, ha a munkáltató tud róla, hogy a dolgozó a technológiai előírásokat, óvórendszabályokat nem tartja meg, de az ellenőrzés során a megfelelő intézkedéseket elmulasztja, vagy eltűri, hogy a dolgozó a munkát az előírások megszegésével végezze, sőt esetleg ezt el is várja, vagy erre őt utasítja, nem lehet szó arról, hogy a kárt kizárólag a dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta. Hasonlóképpen a dolgozónak a munkavégzés során bekövetkezett rosszulléte is összefüggésben állhat a munka jellegével és a munkahely adottságaival. Ilyenkor sem lehet szó arról, hogy a kárt kizárólag a dolgozó magatartása okozta. Minden ilyen esetben körültekintően kell vizsgálni, hogy a kárt a dolgozó maga okozta-e, avagy annak bekövetkeztében olyan ok is közrehatott, amely a munkáltató működési körébe esik, vagy bár azon kívül esik, de a munkáltató részéről objektíve elhárítható lett volna. 49