Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

A dolgozónak a károsodásra vezető kizárólagos magatartása esetén a munkáltató felelőssége alóli mentesülésének további feltétele az, hogy a magatartás, az abból eredő károsodás a munkáltató részéről nem volt elhárítható. Az elháríthatatlanságra itt is irányadók a b) pont alatt kifejtettek. Ezzel kapcsolatban meg kell még jegyezni, hogy az üzemi balesetek elleni védekezés egyik jelentős eszköze a technológiai utasítások, óvórendszabályok megtartása. Ezek az előírások azonban csak akkor töltik be rendeltetésüket, ha azokra a munkáltató kellően kioktatja a dolgozóit, és megfelelő intézkedéseket tesz azok megtartása érdekében. Nem hivatkozhat tehát elháríthatatlanságra a munkáltató, ha ezt a kötelezettségét elmulasztotta. Ha a kárt nem kizárólag a károsult dolgozó magatartása okozta, hanem olyan egyéb okok is fennállnak, amelyekre tekintettel a munkáltató a felelősség alól nem mentesülhet, a károsult dolgozó közreható magatartása csak az esetben lehet kármegosztás alapja, ha az vétkes volt. Erre egyébként az Mt. 62. §-ának (2) bekezdése kifejezetten is utal. MK 30. szám Ha a dolgozó egészségi állapota, testi fogyatkozása, szervezeti adottsága nem okozott keresetveszteséggel járó munkaképesség-csökkenést, és a dolgozó keresetvesztesége életének, testi épségének, egészségének a munkaviszony keretében történt megsértése folytán következett be, a munkáltató az említett kérelemből származó munkaképesség-csökkenés százalékos mérvétől függetlenül az Mt. 62. §-a alapján a teljes kárért felel. A dolgozók egészségi állapota nem azonos, a teljesen egészséges dolgozókon kívül vannak olyanok is, akik többé-kevésbé betegek, vagy akiknek valamilyen testi fogyatkozásuk, különleges szervezeti adottságuk van. A dolgozóknak az Mt. 62. §-ára alapított kártérítési igénye tekintetében azonban nem lehet különbséget tenni aszerint, hogy az egyik dolgozó gyengébb szervezetű, beteges, túlérzékeny, valamilyen testi fogyatkozása van (pl. félszemű), vagy különleges szervezeti adottságú (pl. rendellenes koponyaalkatú), a másik dolgozó pedig teljesen ép szervezetű, illetőleg teljesen egészséges. A Munka Törvénykönyvének a dolgozók érdekeit védő szabályai minden dolgozóra egyaránt kiterjednek, ilyen különbségtételt nem tűrnek. 50