Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

A jogalkotó tehát a baleseti járadék iránti igény jogalapjának meghatározásánál azt az esetet tartotta szem előtt, amikor a károsult jövedelme a baleset következményeként nem éri el a baleset előtti keresetét és ezt tekintette olyaninak, amely a károsult járadékigényét megalapozza. Ennek pedig szükségszerű következménye, hogy az üzemi balesetből (foglalkozási megbetegedésből) származó munkaképesség-csökkenésre tekintettel az egészségi állapotának megfelelő munkakörbe áthelyezett dolgozó járadékigényének elévülése akkor kezdődik, amikor első ízben volt a balesetből (foglalkozási megbetegedésből) származó munkaképességcsökkenése következtében keresetvesztesége. A keresetveszteség meghatározása tekintetében pedig — az elévülés szempontjából — viszonyítási alapul a baleset előtti átlagkereset szolgál: azt kell tehát vizsgálni, hogy az áthelyezett dolgozónak a baleset előtt elért keresetéhez képest van-e keresetvesztesége és figyelembe kell venni a társadalombiztosítás keretében kapott baleseti ellátás összegét is. Mindez természetesen nem jelenti a kár fogalmának arra való leszűkítését, hogy a dolgozónak az áthelyezés előtti keresetéhez viszonyítva van-e keresetvesztesége. A dolgozónak keresetvesztesége jelentkezhet olyan módon is, hogy a jövedelme — bár nem kevesebb a sérelem előttinél — nem éri el azt az összeget, amelyet megkereshetne, ha változatlanul tovább dolgozna a sérelem bekövetkezése előtt betöltött munkakörében, mivel az itt dolgozók keresete az időközben történt bérfejlesztések vagy egyéb okok következtében már több annál, mint amennyi a sérelem bekövetkezésének időpontjában volt. Az ily módon keletkezett kárának megtérítése iránti igényét a dolgozó a R. 9. §-ának (1) bekezdése alapján úgy érvényesítheti, hogy kéri a már megállapított járadékának felemelését olyan arányban, mint amilyen arányban az általa betöltött vagy — ilyennek hiányában — a hasonló munkakörben dolgozók keresete bérfejlesztés vagy egyéb okok folytán emelkedett. Sajátosan jelentkezik ez az igény abban az esetben, ha a dolgozónak a korábbi, az áthelyezése előtti munkakörében elért keresetéhez viszonyítva nincs és nem is volt jövedelemvesztesége, következésképpen járadék megállapítására üyen jogcímen nem is kerülhetett sor. Valójában azonban van keresetvesztesége annak folytán, hogy jövedelme magasabb lenne, ha továbbra is az áthelyezése előtti munkakörben dolgozna, mert az e munkakörben dolgozók keresete időközben nagyobb mértékben emelkedett. Az kétségtelen, hogy a dolgozó az ilyen módon kelet148