Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

esetek elleni védekezés egyik jelentős eszköze a technológiai utasítások, óvórendszabályok megtartása. Ezek az előírások azonban csak akkor töltik be rendeltetésüket, ha azokra a munkáltató kellően kioktatja a dolgozóit, és megfelelő intézkedéseket tesz azok megtartása érdekében. Nem hivatkozhat tehát elháríthatatlanságra a munkáltató, ha ezt a kötelezettségét elmulasztotta. Ha a kárt nem kizárólag a károsult dolgozó magatartása okozta, hanem olyan egyéb okok is fennállnak, amelyekre tekintettel a munkáltató a felelősség alól nem mentesülhet, a károsult dolgozó közreható magatartása csak az esetben lehet kármegosztás alapja, ha az vétkes volt. Erre egyébként az Mt. 62. §-ának (2) bekezdése kifejezetten is utal, MK 110. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A Munkaügyi Kollégium a 31. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalását az időközben bekövetkezett jogszabályváltozásra figyelemmel a következők szerint módosítja és kiegészíti. Az állásfoglalás a módosított és kiegészített állásfoglalás a) pontjára változik. Az állásfoglalás rendelkező része első bekezdésének első mondata helyébe a következő szövegű rendelkezés lép: „a) A dolgozó életének, egészségének vagy testi épségének munkaviszonya keretében történő olyan megsértése esetén, amelynek bekövetkezésében a dolgozó vétkes magatartása is közrehatott [Mt. 62. §-a (2) bekezdésének második mondata], ja munkáltatónak az Mt. 62. §-ának (1) bekezdésén és az Mt. V. 83. §-ának (1) bekezdésén alapuló felelősségének mérve nem aszerint alakul, hogy a munkáltatót is terheli-e vétkesség, s ez milyen arányban áll a dolgozó vétkességével." Az állásfoglalás rendelkező része a következő új b) ponttal egészül ki: „b) A munkáltatónak a foglalkozási megbetegedésen kívüli egyéb megbetegedésért az Mt. V. 83. §-ának (2) bekezdésén alapuló felelőssége fennállása esetén a kár megosztásának akkor van helye, ha a betegség bekövetkezésében, illetve annak súlyosbodásában vétkes magatartásával a dolgozó ijs közrehatott. Ez esetben a kárnak azt a részét, amely a vétkes magatartásából származott, a dolgozó maga köteles viselni." 141