Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

MK 88. szám (Hatályon kívül helyezte az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalás.) MK 89. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) I. Fegyelmi büntetésként történő áthelyezés esetén a fegyelmi jogkör gyakorlója az általa hozott fegyelmi határozatban köteles megjélölni a fegyelmi eljárás alá vont dolgozó új munkakörét. Ezen túlmenően a fegyelmi határozatban — az Mt. V. 19. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelemszerű alkalmazásával — meg kell jelölni a dolgozó új munkahelyét és az áthelyezés időpontját is. Az új munkabér meghatározása ugyancsak célszerű, mert ellenkező esetben a fegyelmi határozat ilyen természetű rendelkezésének hiánya is alapul szolgálhat a felek közötti munkaügyi vitára. II. Abban az esetben, ha kérelem vagy kereset folytán a munkaügyi döntőbizottság, a szolgálati felettes, illetőleg a munkaügyi bíróság a munkáltató által kiszabott legsúlyosabb fegyelmi büntetést, az elbocsátást enyhíti, s helyette áthelyezést szab ki, szintén az I. pontban foglaltak szerint kell eljárnia. A munkaügyi vitát eldöntő szerveknek a dolgozó új munkakörének, munkahelyének, az áthelyezés időpontjának meghatározása előtt részletesen tájékozódniuk kell a munkáltatónál az áthelyezés feltételeinek meglétéről. A fegyelmi úton történő áthelyezéssel kapcsolatban a Munka Törvénykönyvének a fegyelmi felelősségről szóló fejezete a következő szabályokat tartalmazza: A munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegő dolgozót többek között fegyelmi büntetésként át lehet helyezni más munkakörbe [Mt. 55. § (1) bekezdés ej pontja]. A fegyelmi áthelyezés mind határozott, mind pedig határozatlan időre szólhat [Mt. V. 72. § (1) bekezdés]. A dolgozót lehetőleg olyan munkakörbe kell áthelyezni, amelyben szaktudását és szakmai tapasztalatait hasznosíthatja [Mt. V. 72. § (3) bekezdés]. 112