Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

szerű használatának biztosításához, s hogy a vállalkozó mint szakember ezeket a szolgáltatásokat a szerződés megkötésekor általában számításba is veszi. Előfordulhatnak továbbá olyan esetek is, amikor a vállalkozó nem kétségesen az eredeti szerződés szerinti megrendelés kereteit meghaladó szolgáltatást nyújt, azonban ennek az alapja az, hogy maguk a felek a szerződésüket — akár kifejezetten, akár az eset körülményeiből következtethetően — utóbb módosították, a teljesítés során jelentkező szükségletnek megfelelően a korábban számba nem vett szolgáltatásra is kiterjesztették. Az eredeti szerződés módosítására utaló körülményként értékelhető például az, ha a megrendelő tudomást szerez arról, hogy a vállalkozó az eredeti megállapodás kereteit meghaladó munkát végez, s ez ellen nem tiltakozik, vagy ha az eredeti szerződéstől eltérő utasításai tették szükségessé az eredetileg számba nem vett szolgáltatások nyújtását. Ami a szóban forgó szolgáltatások ellenértékének a megfizetését illeti, azt kell a továbbiakban vizsgálni, hogy mi volt a szerződés tartalma a vállalkozási díj tekintetében. Lehetséges ugyanis, hogy a felek a szerződésükben a vállalkozási díjat a szóban forgó szolgáltatásra is tekintettel határozták meg, de lehet, hogy nem. Ha a felek a vállalkozási díj meghatározásánál az említett szolgáltatást is számba vették, a vállalkozó nem tarthat jogszerűen igényt arra, hogy a megrendelő a szerződés szerinti vállalkozási díjon felül annak ellenértékét külön megtérítse. Általában abból kell kiindulni, hogy a vállalkozó a szerződésben meghatározott díjért köteles nyújtani mindazokat a szolgáltatásokat, amelyek a szerződésszerű teljesítéshez, a megrendelt mű rendeltetésszerű használatának biztosításához szükségesek. Ha például az épülettel kapcsolatban az a) pont harmadik bekezdésében felhozott esetben a felek a szerződésükben nem is határozták meg pontosan az elvégzendő munkákat, a vállalkozó enélkül is köteles volt a szerződés alapján mindazokat a munkákat elvégezni, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy épületet a szerződés szerinti kivitelezésben fel tudja építeni. Ha tehát a vitatott munka elvégzése szükséges volt, a 300 000 Ft vállalkozási díj ennek a munkának az ellenértékét is magában foglalja, minthogy a felek a vállalkozási díj megállapításánál ezt a munkát is nyilvánvalóan számításba vették. Ha viszont a felek a vállalkozási díj megállapításánál a szóban forgó szolgáltatásra — az eset körülményeiből következtethetően — nem voltak tekintettel, a vállalkozó külön díjazásra tarthat igényt. Ennek mértékénél a vonatkozó jogszabályok rendelkezései [Ptk. 205. § (2) bekezdés], ilyennek hiányában pedig a szolgáltatás mennyiségének és minőségének megfelelő díjak az irányadók. Ha például a felek az épület építésére vonatkozó szerződésükben csak hozzávetőlegesen határozták meg vállalkozási díjként a 300 000 Ft-ot, s a rendelkezésre álló adatokból azt lehet megállapítani, hogy valamely munkát (pl. a festést) az említett öszszeg meghatározásánál nem vették számításba, a vállalkozó jogszerű igényt tarthat e szolgáltatás ellenértékének a megfizetésére is. b) Ha a bíróság a fent említett vizsgálódások eredményeként azt állapítja meg, hogy a vállalkozó olyan szolgáltatást is nyújtott, amelyre az eredeti vagy esetleg módosított szerződés — a valóságos tartalma sze83