Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

védelmére bármely okból nem képes, valamint a per bármely szakában felléphet a törvényesség érdekében. Nem indíthat az ügyész keresetet olyan jog iránt, amelyet csak jogszabályban meghatározott személy vagy szerv érvényesíthet." E rendelkezésekben annak a felismerése jut kifejezésre, hogy a polgári jogviszonyok mikénti rendezése nem közömbös a társadalom számára, jelentősége általában túlnő a felek közötti jogviták keretein. Ezért szükséges az arról való hathatós gondoskodás, hogy a bírósági határozat az igazság érvényre juttatása útján helyesen fejezze ki a társadalmi és az egyéni érdek összhangját. Ennek a célnak szolgálatában áll a rendelkezési elv is, amelynek a szocialista jogban a sajátos tartalma éppen az, hogy a feleknek az anyagi és eljárási jogaikkal való szabad rendelkezése egybekapcsolódik a bíróságnak és az ügyészségnek a jogok védelmében kifejtett céltudatos tevékenységével. Polgári eljárásjogunk megteremtette a biztosítékait annak, hogy az ügyésznek a polgári eljárásban való részvétele valóban eredményes lehessen. A Pp. 2/A. §-ának (3) bekezdése szerint ugyanis az ügyészt a fellépése során és az általa indított perben megilletik mindazok a jogok, amelyek a felet megilletik, egyezséget azonban nem köthet, jogról nem mondhat le, illetőleg jogokat nem ismerhet el. Abban a perben, amelynek a megindítására külön jogszabály jogosítja fel az ügyészt, vagy amelyet a törvény vagy külön jogszabály értelmében ellene lehet indítani, az ügyész a fél jogait gyakorolja. A nemperes eljárásokat illetően hasonlóan határozza meg a fellépő ügyész jogait az 1958. évi 5. számú tvr. 17. §-a. Az ítélkezési gyakorlatban már korábban is bizonytalanság volt észlelhető a tekintetben, hogy mi a valóságos tartalma annak a rendelkezésnek, amely szerint az ügyészt a fél jogai illetik meg akkor is, ha nem ő indítja a pert, hanem fellép a mások között folyamatban levő perben. Ezért vált szükségessé a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának a 260. számú állásfoglalása, amely kimondta, hogy a felperesnek a keresettől elállása esetén nincs szükség a Pp. 2/A. §-a alapján fellépő ügyész nyilatkozatának a beszerzésére, ha az elállás a per érdemi tárgyalása [Pp. 160. § (1) bek.] előtt történt. A per érdemi tárgyalásának a megkezdése után történt elállás, valamint a bíróság előtti egyezségkötés esetén azonban szükséges a Pp. 2/A. §-a alapján fellépett ügyész nyilatkozatának a beszerzése is. Ezekben az esetekben, ha az ügyész és a felek nyilatkozatai eltérnek, a bíróság azokat a Pp. 49. §-ának (4) bekezdése értelmében a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el. Az állásfoglalás indokolása a továbbiakban azt az általános jellegű megállapítást is tette, hogy a Pp. 2/A. §-ának (3) bekezdésében említett kivételektől (egyezség, jogról való lemondás, elismerés) eltekintve mindazokban az esetekben, amikor valamely perbeli intézkedéshez a felek kölcsönös megegyezésére, illetőleg kölcsönös kérelmére szükség van, nem mellőzhető az ügyész nyilatkozatának a beszerzése, mert a jogszabály az ügyészi hozzájárulástól tette függővé azokat a perbeli intézkedéseket, amelyekhez a törvény a felek megegyező nyilatkozatát kívánja meg [pl. a Pp. 137. § (1) bek. a) pontja szerinti szünetelés, a Pp. 157. § f) pontja szerinti permegszüntetés]. 73