Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

n. számú POLGÁRI ELVI DÖNTÉS a gyermektartásdíjjal kapcsolatos egyes kérdésekről (A XXXVII. számú Polgári Elvi Döntéssel módosított szöveg.) A gyermektartásdíj megítélését az 1952. évi 23. számú tvr. 43. §-ának (1) bekezdése álapján nemcsák az zárja ki, ha az alperes bizonyítja, hogy a gyermek anyjával történt nemi érintkezés idejében nemzőképtelen volt, vagy a vércsoportvizsgálat kizáró eredménnyel járt, hanem az is, ha bármilyen egyéb megállapított tényből következik, hogy a gyermek nem származhatott a perben bizonyított nemi érintkezésből. Indokolás Az 1952. évi 23. sz. tvr. 43. §-a kimondja: ha nincs olyan személy, akit a családjogi törvény értelmében a gyermek apjának kell tekinteni, a gyermeket az köteles eltartani, aki a gyermek anyjával a fogantatás idejében nemileg érintkezett, kivéve ha a körülmények szerint nyilvánvalóan lehetetlen, hogy a gyermek az említett nemi érintkezésből származik. Az 1952. évi 23. sz. tvr. 43. §-át bíróságaink többnyire úgy értelmezték, hogy a gyermeknek az ott említett nemi érintkezésből való származását csak akkor tekintették nyilvánvalóan lehetetlennek, ha megállapítható volt az alperesnek a fogantatás idejében fennállott nemzőképtelensége, vagy ha a vércsoportvizsgálat eredménye zárta ki a gyermeknek az alperestől való származását. Az 1952. évi 23. sz. tvr. 43. §-a azonban abból a célból, hogy a korábbi merev bírói gyakorlattal szemben az igazságot érvényre juttassa, nem csupán szűk körre szorítva, hanem általánosságban engedte meg annak bizonyítását, hogy a gyermeknek az alperestől való származása a gyermek anyja és az alperes közt a fogantatási időben történt nemi érintkezés ellenére lehetetlen. E helyes irányú jogfejlődéssel szembehelyezke53