Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

gének elbírálásánál azonban érvényt kell szerezni annak az erkölcsi követelménynek is, hogy a szülő eltartásáról elsősorban a leszármazó gondoskodjék, akinek érdekében a szülő a munkaerejét huzamosabb időn át hasznosította. b) A törvény [Csjt. 63. § (2) bek.] szerint annak a tartásra kötelezettnek a javára, aki a tartásra jogosultat személyesen gondozza, az ezzel járó munkát és egyéb terhet a tartási kötelezettség megállapításánál figyelembe kell venni. Gyakori, hogy a szülő egyik gyermekénél lakik, aki eltartja, gondozza, míg a többi gyermek a tartás terhét teljesen a szülőt háztartásába befogadó testvérre kívánja áthárítani és semmivel sem hajlandó hozzájárulni a szülő szükségleteinek fedezéséhez. A szülő gondozása, betegségében való ápolása gyakran nagy terhet ró az eltartóra, nemcsak lemondást, önfegyelmet és türelmet kíván, hanem sok munkával és időveszteséggel is jár. Minderre tekintettel a többi kötelezettnek nemcsak a szülő létfenntartásához szükséges kiadásokhoz kell hozzájárulnia, hanem kötelezettségük megállapításánál figyelembe kell venni a szülő gondozásához szükséges tevékenység ellenértékét is. c) A törvény [Csjt. 67. § (1) bek.] szerint nem köteles mást eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását veszélyeztetné. Kimondja a törvény [Csjt. 67. § (2) bek.] azt is, hogy ha a tartásra köteles a kötelezettsége alól mentesül, az ő reá eső tartás a vele egysorban álló kötelezettekre, ilyenek hiányában pedig a sorban utánuk következő kötelezettekre hárul. A szülőtartásra egysorban kötelezettek közül tehát egyesek teljesen vagy részlegesen mentesülhetnek tartási kötelezettségük alól, s ez a többi kötelezettre hárul. Előfordulhat az is, hogy a kötelezett gyermekek anyagi helyzetük, teljesítőképességük miatt a szülő megélhetését biztosító tartást nem tudnak nyújtani. Ilyen esetben a gyermekek gyermekei is — teljesítőképességükkel arányban — kötelezhetők nagyszülőjük eltartására. d) Előfordul, hogy a gyermek azért nem folytat kereső tevékenységet, mert házastársával közös háztartását vezeti. A törvény [Csjt. 27. §] szerint azonban a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség fennállása alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, ide nem értve azokat a vagyontárgyakat, amelyek valamelyik házastárs különvagyonához tartoznak. Következésképpen a nem kereső gyermek a szülőjének tartási igényével szemben nem hivatkozhat arra, hogy a tartásra képtelen, ha a házastársával közös vagyon (jövedelem, kereset) őt illető fele része vagy esetleg különvagyona erre kellő alapot biztosít. 6. a) A szülőtartási igény elbírálásánál — tekintet nélkül arra, hogy az igényt nem valamennyi tartásra kötelezett ellen érvényesítik — valamennyi kötelezett kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyait és teljesítő képességét fel kell deríteni, s a perbevont kötelezettek tartási terhét a rájuk eső arányban kell megállapítani. b) A szülőt eltartó leszármazó saját jogán is felléphet a többi kötelezettel szemben. a) Több tartásra kötelezett között a tartási teher a törvény rendelkezésénél fogva oszlik meg, a kötelezettség terjedelme tehát a kötelezettek 23