Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

számától, valamint anyagi viszonyaik és teljesítő képességük arányától függ [Csjt. 63. § (1) bek.]. Gyakran előfordul azonban, hogy a szülő vagy azért, mert egyes kötelezettek a tartást önként teljesítik, vagy pedig azért, mert valamilyen oknál fogva egyik-másik leszármazój ától nem akar tartásdíjat elfogadni, nem von perbe minden kötelezettet. Ennek ellenére — a megfelelő arányosítás érdekében — a perbevontak tartási kötelezettségének meghatározásánál nem lehet eltekinteni a többi kötelezett anyagi viszonyainak és teljesítő képességének a számbavételétől sem. Ha a szülő a jogaira való figyelmeztetés és a keresetének kiterjesztésére, illetőleg felemelésére való felhívás ellenére sem kíván igényt érvényesíteni a perben nem álló kötelezettekkel szemben, ügy kell őt tekinteni, hogy a tartásdíjnak az e kötelezetteket terhelő részére ezúttal nem tart számot. A szülő e magatartása tehát nem értékelhető akként, hogy a perbe nem vont kötelezettek a tartás alól egyszer s mindenkorra mentesültek és hogy a rájuk eső tartás terhe a perbevont kötelezettekre hárul. Ennek nemcsak törvényi feltételei hiányoznak, hanem méltánytalanságot is eredményezne a perbevontak terhére. b) A törvény már említett rendelkezése értelmében több leszármazó között a szülőtartási kötelezettség megoszlik. A családi kapcsolatok belsőséges jellegéből következik, hogy ha a több kötelezett közül csak egyikük tartja a szülőt, rendszerint a többi kötelezett érdekében és feltehető akarata szerint jár el. Egyébként a Polgári Törvénykönyvben [485. § (2) bek.J foglalt rendelkezés szerint tartási kötelezettség teljesítése végett a tartásra köteles személy akarata ellenére is helye van beavatkozásnak. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a szülőtartásra kötelezett többi leszármazó helyett is tartást nyújtó személy költségeinek megtérítését követelheti, tehát saját jogán érvényesíthet igényt a szülőre fordított kiadások, költségek arányos része iránt a többi kötelezettel szemben. Ez utóbbiak megtérítési kötelezettségét az a) pontban kifejtettek szerint kell elbírálni. 7. a) A szülőtartás mértékét a szülő szükségletei, valamint a kötelezett kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyai és teljesítőképessége gondos számbavétele alapján kell meghatározni. b) Nem lehet a tartást természetben szolgáltatni, ha azt a szülő alapos okból pénzben igényli. a) A törvény (Csjt. 65. §) a tartás mértékét úgy határozza meg, hogy a kötelezett a tartás teljesítéseképpen köteles anyagi viszonyaihoz képest a jogosultat mindazzal ellátni, ami annak megélhetéséhez szükséges. A szükséges tartást azonban nem lehet a létminimummal azonosítani. A szükséges tartás nem jelent szűkös tartást, különösképpen akkor nem, ha a tartásra kötelezett kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyai és teljesítőképessége — az életszínvonal általános emelkedésének megfelelően — a szülő számára is magasabb életszínvonalat tenne lehetővé. Nem fér öszsze a szocialista erkölcsi felfogással, hogy a gyermekét annak idején áldozatosan nevelő szülő szűkös körülmények közt tengődjék, míg gyermekei jól keresnek és magas életszínvonalon élnek. Mindez nem jelenti azt, hogy ha a kötelezett nagy jövedelmű, a tartás összegének is olyan mértékűnek kell lennie, hogy a szülő is hasonló életszínvonalon éljen, hanem azt, hogy a szülő szükségleteinek kielégítése ne 24