Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

várni azt, hogy az ajándékot rászorultságának megszüntetése, illetőleg csökkenése címén visszakövetelje, mert belátásától függ, hogy létfenntartása érdekében visszakövetelheti-e az ajándékot, vagy tartásdíj iránti igényt érvényesít. A tartásra kötelezettek egyike részére történt ajándékozás esetén gondosan vizsgálni kell, hogy az nem a többi kötelezett tartási terhének átvállalása fejében történt-e. d) Általában nem szorul gyermeke eltartására az a szülő, akinek megélhetését tartási vagy öröklési szerződés megfelelően biztosítja. Ha azonban a tartási szerződés megszűnik vagy nem megfelelő mértékben fedezi a jogosult tartását, a teljes vagy részleges rászorultság megállapítható. Adott esetben tartáskiegészítésre lehet jogosult az a szülő is, aki szociális intézmény gondozottja, ha az intézmény által ki nem elégíthető egyes szükségleteinek fedezése személyi körülményeire tekintettel indokoltnak mutatkozik. ej A gyermek a tartási kötelezettség alóli mentesülés céljából eredményesen nem hivatkozhat arra, hogy a tartást igénylő — arra egyébként rászoruló — szülő felróhatóan nem szerzett megélhetését biztosító nyugdíjjogosultságot. A szülőtartásra jogosultságnak ugyanis — szemben a házastársi tartásra jogosultsággal — nem feltétele, hogy az igénylő a tartásra hibáján kívül szoruljon rá. , f) A tartási kötelezettség a törvény [Csjt. 60. § (1) bek., 61. § (1) bek.] szerint akkor hárul a leszármazókra, ha a tartást igénylőnek tartásra kötelezhető házastársa nincs. A szülőtartási kötelezettség tehát elsősorban akkor áll fenn, ha a szülőnek nincs házastársa. Fennáll továbbá akkor is, ha a különélő vagy a volt házastárs azért nem képes az igénylő eltartására, mert az veszélyeztetné a saját, valamint annak megélhetését, akinek eltartására a tartást igénylővel egysorban köteles [Csjt. 21. § (1) bek., 32. § (3) bek.]. Ha tehát a különélő vagy volt házastárs által nyújtott tartás (tartáskiegészítés) a szülő megélhetéséhez szükséges összeget nem éri el, a gyermekre a tartás kiegészítésének kötelezettsége hárul. Ilyen kötelezettség terheli egyébként a gyermeket a rászoruló szülővel szemben akkor is, ha az együtt él a házastársával, közös jövedelmük azonban kettőjük eltartásához nem elégséges. Végül fennáll a szülőtartási kötelezettség akkor is, ha a szülő a tartásra csak a házasság felbontását követő öt év eltelte után válik rászorulttá és nincs olyan különös méltánylást érdemlő körülmény, amelynél fogva házastársától ilyen esetben is tartást követelhetne [Csjt. 22. § (3) bek.]. Nem érinti a szülőnek a tartásra való jogosultságát az, hogy a házastársával (volt házastársával) szemben érdemtelenség miatt [Csjt. 21. § (1) bek., 32. § (3) bek.] nem jogosult házastársi tartásra. Az ugyanis, hogy a szülő a házastársi tartásra érdemtelen, csupán azt jelenti, hogy a házastársával (volt házastársával) szemben nem érvényesítheti sikerrel tartás iránti igényét. Rokonaival — elsősorban leszármazó jávai, ezen a körön belül is mindenekelőtt gyermekével — szemben azonban előtérbe lép a tartáshoz való joga. 2. Az örökbefogadott gyermek vérszerinti szülője a gyermekkel szem20