Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

ben tartási igényt nem érvényesíthet, kivéve ha a saját házastársa fogadta örökbe a gyermeket. A Csjt. 52. §-a szerint az örökbefogadás folytán a vérszerinti családi jogállásból származó szülői felügyeleti és tartási jogok és kötelességek megszűnnek. Ezzel áll összhangban az 1972. évi IV. törvénynek az a rendelkezése, amely a Csjt. korábbi 61. §-ának (4) bekezdését hatályon kívül helyezte. Ez ugyanis kimondta, hogy az örökbefogadott gyermeket és leszármazóját az örökbefogadott vérszerinti szülőit megelőzően az örökbefogadó szülő köteles eltartani. A Csjt. 52. §-ában foglalt új rendelkezés szerint a vérszerinti szülő az örökbefogadott gyermekét az örökbefogadó teljesítőképtelensége esetén sem köteles eltartani, egyben megszűnik a szülőtartásra való jogosultsága is. Kivételt a törvény csak azzal a vérszerinti szülővel tesz, akinek a gyermekét saját házastársa fogadta örökbe. [Közös gyermekké fogadás; Csjt. 51. § (2) bek.] 3. A nevelőszülő nevelt gyermekével szemben akkor jogosult a tartásra, ha a nevelt gyermek tartásáról, gondozásáról közös háztartásban hoszszabb időn át ellenszolgáltatás nélkül gondoskodott. A mostohaszülő is jogosult mostohagyermekével szemben a tartásra, ha annak eltartásáról hosszabb időn át gondoskodott [Csjt. 62. § (2) bek.]. E tartási jogosultság alapja a családi körben hosszabb időn keresztül fennállott olyan tényleges állapot, amely tartalmában a vérségi kapcsolaton alapuló közös háztartásban való együttéléssel azonos. A nevelt gyermek a nevelőszülők beleegyezésével kerül azok háztartásába és a családi közösségben részesül tartásban, gondozásban. Az azonos tartalmi elemekre tekintettel a társadalmi közfelfogásnak és igazságérzetnek az felel meg, hogy a nevelt gyermeket a tartási kötelezettség az utóbb tartásra szorult nevelőszülőjével szemben a mostohagyermekkel azonos feltételek mellett terhelje. Hasonló tartási jogosultsága van annak a nagyszülőnek is, aki unokájáról — mint nevelt gyermekről — saját háztartásában huzamosabb időn át gondoskodott. Mindez nem érinti a vérszerinti szülővel szemben fennálló tartási kötelezettséget, amelyet azonban a mostohaszülővel, illetőleg a nevelőszülővel szemben fennálló tartási kötelezettség megelőz. A Csjt. 64. §-ának új (1) bekezdésén alapuló ez a tétel természetesen csak arra az esetre irányadó, ha a sorrend kérdése a mostohagyermeket, illetőleg nevelt gyermeket hosszabb időn át eltartó mostohaszülő, illetőleg nevelőszülő és a gyermeket nem maga nevelő vérszerinti szülő között merül fel. Nem vonatkozik azonban a mostohaszülővel (nevelőszülővel) együttélő vérszerinti szülő tartási jogosultságára, mert ő az egyéb feltételek fennállása esetén a tartásra házastársával egy sorban jogosult. 4. A tartásra érdemtelennek csak azt a szülőt lehet tekinteni, aki a gyermekével szembeni kötelezettségeit olyan súlyosan sértette meg, hogy erre tekintettel a társadalmi felfogás szerint a tartásra nem méltó. A Csjt. 60. §-ának (3) bekezdése szerint nem jogosult tartásra a nagykorú, ha magatartása miatt arra érdemtelenné vált. A (4) bekezdés pedig kimondja, hogy a gyermek a szülő érdemtelenségére általában nem hivatkozhat, ha a szülő tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének eleget tett. 21