Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

Ptk. valamely jognyilatkozat érvényességéhez alakszerűséget kíván meg, és ez a törvényerejű rendelet másként nem rendelkezik, a Ptk. hatálybalépése előtt ilyen alakszerűségek nélkül tett jognyilatkozat érvényességét a korábbi jogszabályok rendelkezései alapján kell elbírálni. Minthogy a törvényhozót a Ptké. III. fejezetéhez fűzött miniszteri indokolás szerint az a törekvés vezette, hogy ahol az új jog a régi jogtól jelentősen eltér, különösen ahol a Ptk. szigorítást hozott a korábbi joghoz képest, az áttérés az új jogra minél zökkenőmentesebb legyen, továbbá hogy azok az állampolgárok, akik jognyilatkozataik megtételénél az akkor hatályos jogszabályok rendelkezéseit híven betartották, mentesüljenek az új jog alkalmazásából származó méltánytalanságok alól, a Ptké. 75. §-ának (2) bekezdése a Ptk. hatálybalépése előtt kelt jognyilatkozatok alaki érvényességét — természetesen attól függően, hogy az ügyben még nincs jogerős határozat — akkor is elismeri, ha a Ptk. követelményeinek ugyan nem felelnek meg, de a keletkezésükkor hatályban volt jogszabály szerint érvényesek voltak. Ebben a vonatkozásban tehát a régi jogszabály a Ptk. hatálybalépését túléli. A Ptké. 75. §-ának (2) bekezdése általában a jognyilatkozatokra vonatkozik. A jognyilatkozatok között azonban különleges helyet foglalnak el a halálesetre szóló — rendszerint egyoldalú — intézkedések. Ezeknek alaki jogi érvényessége tekintetében a jogalkotó a Ptké. 75. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabályozást nem találta kielégítőnek, s ezért a Ptké. 92. §-ának (2) bekezdésében — a Ptké. 75. §-ának (2) bekezdése alóli kivételként — külön kimondotta, hogy a Ptk-nak a végrendelet alakszerűségeire vonatkozó rendelkezéseit a Ptk. hatálybalépése előtt kelt végrendeletre is alkalmazni kell. A miniszteri indokolás szerint az eltérő szabályt az indokolja, hogy a Ptk. a korábbi jog által a végrendeletekre előírt alakszerűségeket lényegesen leegyszerűsítette; súlyos méltánytalanságot eredményezne, és az örökhagyó valódi akaratának érvényesülését gátolná meg olyan rendelkezés, amely kimondaná, hogy a Ptk. rendelkezéseit a hatálybalépése után kelt végrendeletre kell alkalmazni. A Ptké. 75. §-ának (2) bekezdése csak az (1) bekezdés esetében alkalmazható, vagyis a jogerős határozattal már elbírált korábbi jogviszonyoknál a Ptk. szerinti alaki érvényesség kérdése egyáltalán fel sem vethető, tehát a 75. § (2) bekezdése az (1) bekezdéssel elválaszthatatlan egységben áll. A Ptké. 92. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezést az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéssel összefüggésben kell értelmezni. A Ptké. 92. §-ának a jogszabály rendszeréből kiszakított, betű szerinti értelmezése látszólag megtűrne olyan állásfoglalást, hogy a végrendelet alaki érvényességét a Ptk. hatálybalépése előtt évekkel, sőt (mint a deportáltaknál és a háborús eltűnteknél szórványosan még ma is előfordul) évtizedekkel korábban meghalt örökhagyónak még korábban alkotott végrendelete esetében is a Ptk. alapulvételével kell elbírálni, feltéve természetesen, hogy ebben a kérdésben még nincs jogerős határozat. Az öröklésnél azonban az a sajátos helyzet áll fenn, hogy az örökös már az örökhagyó halálával megszerzi a hagyaték tulajdonjogát. A jogalkotó ezzel a helyzettel nemcsak számol, hanem a jogszabály vissza200