Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

menőleges alkalmazásából származó bonyodalmak kiküszöbölése érdekében a Ptk. öröklési szabályait kifejezetten csak a hatálybalépése után megnyílt öröklésre engedi alkalmazni. Ebből is az következik, hogy a Ptké. 92. §-a (2) bekezdésének a rendelkezéseit nem lehet e § (1) bekezdésétől elszakítani, és annak olyan értelmet tulajdonítani, amely már megszerzett öröklési jogok és azon alapuló további jogviszonyok megzavarására vezethetne. Ellenkező esetben olyan kettősség állana elő, hogy az öröklés alaki jogi szabályai tekintetében az új, az anyagi jogszabályai tekintetében pedig a régi jog rendelkezései érvényesülnének. A Ptké. 92. §-a (1) és (2) bekezdésének tehát szoros egységükből folyóan az a helyes értelme, hogy a Ptk. öröklési jogi szabályait — a végrendeletek alakszerűségeire vonatkozó jogszabályok tekintetében is — csak a Ptk. hatálybalépése után megnyílt öröklés esetében lehet alkalmazni. A korábban meghalt örökhagyónak a Ptk. hatálybalépése után elbírálásra került végintézkedése tehát akkor sem érvényesülhet, ha azt a keletkezésekor hatályos jogszabály szerint ugyan nem, a Ptk. szerint azonban alakilag érvényesnek kellene tekinteni. A Ptké. 92. §-ának (2) bekezdése azonban nemcsak az alkalmazhatóság köre tekintetében, hanem abban a kérdésben is értelmezésre szorul, hogy mi lesz azoknak a haláleseti intézkedéseknek a sorsa, amelyek a régi jog hatályossága alatt érvényesen létrejöttek, a Ptk. azonban érvényességüket vagy egyáltalán nem vagy csak szűkebb körben, illetőleg szigorúbb alakiságok megtartása esetén ismeri el. Ilyen pl. a közös végrendelet, amelynek tételét az 1876. évi XVI. tv. 13. §-a a házastársak között minden korlátozás nélkül megengedte, a Ptk. 644. §-a viszont érvénytelennek nyilvánítja. De ilyen az örökösödési szerződés is, amelynek kötése a régi jog szerint bárki számára megengedett volt, a Ptk. 655. §-a viszont csak a tartási szerződések körében ismeri el, s e kötöttségen számbavehető módon a Ptké. 73. §-a sem enyhít. Az 1876. évi XVI. tv. 15. §-a a szóbeli végrendelkezést általánosságban megengedte, a Ptk. 634. §-a pedig csak kivételes esetekben teszi lehetővé. Az írástudatlan' vagy az írásra bármi okból nem képes személy az 1876. évi XVI. tv. 6. §-ában meghatározott feltételek mellett írásbeli magánvégrendeletet is alkothatott, ezzel szemben a Ptk. 624. §-ának (3) bekezdése az ilyen személyt — a kivételes esetben tehető szóbeli végrendeletet ide nem számítva — közvégrendelet tételére utalja. A Ptké. 75. §-ának (2) bekezdésével kapcsolatban már utalás történt arra, hogy a jogalkotónak nem volt szándékában a régi jog hatályossága alatt és annak megfelelően létrejött jognyilatkozatok érvényességét megszüntetni azon az alapon, hogy a Ptk. az ilyen jognyilatkozatok érvényességét más — szigorúbb — alakiságok megtartásától teszi függővé. A végintézkedések vonatkozásában a jogalkotót döntő mértékben az a szándék vezette, hogy az új szabályozás egyszerűbbé, a tömegek számára is áttekinthetőbbé tegye a végakarat érvényesüléséhez szükséges alaki kellékeket. Ez a szándék jut érvényre a végrendelet lényegesen enyhébb alakszerűségeinek megállapításában. Az új szabályozás egyes végintézkedési alakzatokat mellőzött, mások201