Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

kell-e fennállniuk, vagy pedig elégséges-e, ha azok a végrendelkező szubjektív tudatában élnek. Objektív az olyan valóság, amely a tudatunktól függetlenül létezik. Szubjektív viszont a tudatnak a tartalma, amelyben a valóság vagy helyesen vagy tévesen tükröződik. Az utóbbi esetben a tudatban egy hamis képzet jelentkezik, amelynek nincs megfelelője a valóságban. Olyankor, ha a törvényes feltételek a valóságban nem léteznek, fennállásukról eleve nem lehet szó. Márpedig nyilvánvaló, hogy a jogszabályalkotó a feltételek valóságos létezésével számol, s nem a végrendelkező — esetleg téves — képzetére akarta bízni annak megítélését, hogy a szóbeli végrendelet feltételei fennállnak-e. Ennélfogva a feltételeknek objektíve kell meglenniük, hiányukat a végrendelkező szubjektív képzete nem pótolhatja. Ha viszont objektíve adva vannak, nem vizsgálható, hogy a végrendelkező tudatában jelentkeztek-e, s ha igen, mennyiben. Ebből következik, hogy az életet fenyegető rendkívüli helyzeten kívül a másik feltételnek is objektíve meg kell lennie, vagyis annak, hogy a végrendelkező olyan helyzetben, állapotban legyen, amelynél fogva írásbeli végrendeletet egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetett volna. Azt azonban, hogy e feltétel fennállott-e, körültekintő egyéniesítéssel kell elbírálni, figyelemmel a végrendelkezőnek egyrészt a fizikai, másrészt a pszichikai állapotára, minthogy az utóbbinak is lehet objektív alapja, még ha annak vizsgálata körülményesebb is. A nehézség leküzdése szempontjából jelentősége van a Ptk. 624. §-a (3) bekezdésében foglalt annak a rendelkezésnek, hogy a vak, az írástudatlan, továbbá az, aki olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban van, írásbeli magánvégrendeletet nem tehet. Nyilvánvaló ugyanis, hogy annak, aki írásbeli végrendelet készítése végett közjegyző közreműködését kényszerül igénybe venni, nagyobb nehézséget kell leküzdenie, mint annak, aki ilyen közreműködés nélkül írásbeli magánvégrendeletet is alkothat. E tekintetben figyelemmel kell lenni arra is, hogy a jogszabály a végrendelkező személyére nézve tartalmaz rendelkezést, így pedig ha őt nem is lehet a környezetétől elvonatkoztatni, az összes körülmények egybevetésével ugyan, de elsősorban az ő személyes tevékenységi képességét vizsgálva kell elbírálni, hogy írásbeli végrendeletet jelentékeny nehézség nélkül alkothatott volna-e. d) A Ptk. külön szabályozza a 634. §-ában a szóbeli végrendelet érvényes létrejöttének feltételeit, a 651. §-ának (3) bekezdésében pedig külön azt, hogy az érvényesen létrejött ilyen végrendelet milyen feltételek mellett veszti hatályát. A jogszabály tehát két folyamatot határol el élesen: egyrészt a végrendelet érvényes létrejöttének, másrészt az érvényesen létrejött végrendelet hatály vesztésének a folyamatát. A Ptk. 634. §-ában írt feltételeknek a végrendelkezés idején kell fennállniuk, s ha azok hiánytalanul fennálltak, továbbá ha a Ptk. 635. §-ában előírt alakiságokat megtartották, a szóbeli végrendelet a végrendelkezés folyamatának befejezésével érvényesen létrejön. Az ezt követően kezdődő folyamat már külön bírálandó el, mégpedig nem az érvényesség 192