Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

tességét, vagyis azt, hogy a végrendelkezés idején mindkettőjüknek egyidejűleg, egj^más mellett meg kell lennie. b) A jogszabály az életet fenyegető rendkívüli helyzetet a végrendelkező személyéhez kapcsolja, annak megkülönböztetése nélkül, hogy az ilyen helyzetet kívülről ható vagy pedig a végrendelkező személyében rejlő belső (élettani) ok váltja-e ki. Ebből — vagyis a kérdéses feltétel átfogó voltából — következik, hogy az életet fenyegető rendkívüli helyzet megvalósulhat akár a végrendelkezőre kívülről ható, akár a végrendelkező személyében, azaz egészségi állapotában rejlő belső okok alapján. A jogszabály a „rendkívüliséget" illetően az utóbbi vonatkozásban sem tesz különbséget aszerint, hogy az élettani folyamatban bekövetkező, az életet fenyegető helyzetet valamely betegség megelőzte-e vagy sem. Ilyen megkülönböztetés egyébként is életszerűtlen lenne. Figyelemmel kell lenni ugyanis arra, hogy a halállal fenyegető rendkívüli állapotnak — ha nem kívülről ható tényező idézte elő — mindenkor megvan a közeli vagy a távolabbi múltba visszanyúló (egészségi) oka, bizonytalan azonban, hogy a végrendelkező (vagy az orvos) azt felismerte-e vagy sem, de felismerés esetén is bizonytalan, hogy azt a végrendelkező mennyire tarthatta végzetes kimenetelűnek. A két eset közötti megkülönböztetésnek tehát már ennélfogva sem lehet kellő alapja. Az ellenkező felfogás érvényesülése esetében az említett bizonytalansági tényezők sokasága mellett mérlegelni kellene azt is, hogy a halállal közvetlenül fenyegető egészségi állapotot milyen időre visszanyúló élettani ok eredményezte, az oksági kapcsolat valóban fennáll-e, s hogy a végrendelkező azt felismerte vagy felismerhette-e, és ha igen, bizonyosan vagy eshetőlegesen végzetesnek tartotta-e. Valamely halállal végződő betegség egész lezajlása alatt nélkülözheti a rendkívüli jelleget, előfordulhat azonban — és nem egy esetben előfordult —, hogy valamely lassú betegségi folyamatban egy időbelileg pontosan előre nem látható s főként a beteg által előre nem is látott (pl. agyvérzés, szívinfarktus, tüdőembólia, trombózis stb. által kiváltott) hirtelen hanyatlás áll be, amely a beteg életét már közvetlen módon fenyegeti, s így állapotát — a közelfogás szerint is — rendkívülivé teszi. Mindezeknél fogva a szóbeli végrendelet szempontjából az életet fenyegető rendkívüli helyzet megvalósul mind akkor, ha a végrendelkező egészségében látszólagosan minden előzetes betegségi folyamat nélkül, hirtelenül áll be az életet fenyegető állapot, mind pedig akkor, ha a végrendelkező egészségi állapotában valamely megelőző betegséggel oksági kapcsolatban álló — vagy esetleg azzal oksági kapcsolatban nem is álló — olyan rendkívüli jelleget öltő, hirtelen, ugrásszerű súlyos hanyatlás áll be, amelynek folytán élete már közvetlenül veszélyeztetve van. Megjegyzendő, hogy a tárgyalt feltétel szempontjából orvosi szakkérdés lehet az, hogy a végrendelkező életét fenyegető helyzetben volt-e, a rendkívüliség azonban már elsődlegesen jogi fogalom, s azt a fentiek szerint kell elbírálni. Ehhez természetesen az orvosszakértő tényadatokat közölhet. c) Kérdéses lehet, hogy a Ptk. 634. §-ában írt feltételeknek objektíve 191