Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

lépett vagy az ági vagyontárgy értékén vásárolt vagyontárgyra sem. Ezek a rendelkezések nem különböztetnek aszerint, hogy mi okozta a változásokat, hanem maguk a változások rekesztik ki az ági öröklés szabályainak alkalmazhatóságát. Ha az ági ingatlant kisajátították, s helyette kártalanításul másik ingatlant adtak, vagy az ági ingatlant földrendezés során cserélték ki másik ingatlanra, vagy áttelepített egyénnek adtak kárpótlásul másik ingatlant, egyaránt az az eset áll fenn, hogy az ági ingatlan már nincs meg, hanem helyébe — még ha törvényen alapuló hatósági intézkedés folytán is — másik ingatlan lépett. Nem lehet tehát szó arról, hogy az ilyen ingatlanok ági jellege mintegy átszállt volna a kapott új ingatlanokra, s ez utóbbi ingatlanok, amelyek nem voltak ági eredetűek, nem is válhattak azzá, így pedig az ilyen ingatlanok nem is eshetnek az ági öröklés szabályai alá. PK 102. szám Ha az örökhagyó végrendeletében a vagyonát vagy ennek egy részét harmadik személyre hagyja, és a vele együttélő házastársának haszonélvezeti jogáról nem rendelkezik, a hallgatással történt mellőzésből általában arra lehet következtetni, hogy a túlélő házastársát a törvényes öröklésből kizárta, illetőleg kötelesrészre szorította. A Ptk. 599. §-a (2) bekezdésének félreérthetetlen az a rendelkezése, hogy amennyiben az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg, míg végintézkedés hiányában az öröklés rendjére a törvény az irányadó. Kétségtelen az is, hogy a Ptk. 615. és 616. §-ának az örökhagyó házastársát megillető haszonélvezetet, az özvegyi jogot szabályozó rendelkezései a törvényes öröklés jogintézményei közé tartoznak. Ezért, ha az örökhagyó egész vagyonáról végintézkedésében minden vonatkozásban rendelkezett, nem kerülhet sor a Ptk. 615. §-ának alkalmazására, hanem a túlélő házastárs szükségleteinek biztosítására — megfelelő végrendeleti gondoskodás hiányában — a Ptk. 665. §-ának (2) bekezdésében szabályozott özvegyi haszonélvezeti kötelesrész nyújt jogi lehetőséget. Abban is világos a törvény szabályozása, hogy ha az örökhagyó végintézkedésében nem az egész vagyonáról rendelkezett, illetőleg ha a nevezett örökösök részesedése a hagyatékot nem meríti ki, „a többlet tekintetében törvényes öröklésnek van helye, amennyiben a törvény kivételt nem tesz, vagy a végrendeletből más nem következik" [Ptk. 637. § (1) bek.]. Egyértelmű a törvénynek az a rendelkezése is, amely szerint az örökhagyó a törvényes örököst akár más személynek örökössé nevezésével, akár a végrendeletben tett kifejezett nyilatkozattal — indokolás nélkül — kizárhatja az öröklésből, sőt a kötelesrészre jogosultat is ugyanígy kizárhatja a kötelesrészt meghaladó törvényes öröklésből [Ptk. 673. § (2) és (3) bek.]. A végrendeleti öröklés eseteiben azonban gyakran van jelentős szerepe a végrendelet értelmezésének. A végintézkedésből ugyanis nem mindig tűnik ki minden kétséget kizáróan az örökhagyó valóságos akarata, illetőleg az, hogy a végintézkedés minden vonatkozásban teljesen és helyesen juttatja-e kifejezésre az örökhagyó szándékát. A Ptk. 637. 184 i