Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

jellegét, gazdasági és társadalmi hátterét, azt a hatást, amelyet az ügy az általa érintett társadalmi viszonyokra kifejthet, a szerződéskötés körülményeit, a jogsértő magatartás felróhatóságának súlyát, a jogsértő személyi, családi és vagyoni viszonyait, s általában mindazt, aminek számbavételére a megnyugtató döntéshez, az egyéni és társadalmi neveléshez szükség van. A magatartás felróhatóságának megítélésénél nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a szocialista együttélés követelményei is állandóan növekednek. Az említetteket kell szem előtt tartani annak az elbírálásánál is, hogy — ha indokolt az állam javára marasztalás — a szolgáltatásnak, illetőleg gazdagodásnak milyen mértékű elvonásával lehet a kívánt célt elérni. Ha viszont a szankció alkalmazásának feltételei fennállnak, az állam javára marasztalás mellőzése sértené az intézmény jogpolitikai célját. Az állam javára marasztalás nem lépheti túl a szerződés érvénytelenségéhez, illetőleg a jogalap nélküli gazdagodáshoz fűződő általános jogkövetkezmények kereteit. E szankció alkalmazására a Ptk. 237. §-a alapján — az egyéb feltételek megléte esetében is — csak akkor kerülhet sor, ha legalábbis az egyik fél (akár ténylegesen, akár beszámítás útján) már teljesített, tehát van visszajáró szolgáltatás. Ha teljesítés egyik fél részéről sem történt, az állam javára marasztalás nem jöhet szóba, mert érvénytelen szerződés teljesítését az állam javára marasztalás útján sem lehet kikényszeríteni. A Ptk. 237. §-a szerződés érvénytelensége esetében teszi kötelezővé, illetőleg lehetővé az állam javára marasztalást. Ebből következik, hogy e szankció alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha szerződés egyáltalán létrejött. Ha szerződés nem jött létre (pl. a szerződéskötési ajánlat elfogadásának hiánya miatt), az eset körülményeihez képest a Ptk. 361. §-ának (3) bekezdése alapján kerülhet esetleg sor az állam javára marasztalásra. b) A nevelési célból következik, hogy a bíróság az állam javára marasztalással nem idézhet elő a szocialista igazságérzetet sértő helyzetet. Ezért mérlegelni kell azt is, hogy a szankció alkalmazása — figyelemmel az eset összes körülményeire, így a felek magatartása felróhatóságának a súlyára is — nem vezet-e igazságtalan eredményre. Az állam javára marasztalással elérni kívánt jogpolitikai célt nyilvánvalóan nem szolgálja helyesen az olyan bírósági határozat, amelynek eredményeként — a magatartás minden következményét számbavéve — nagyobb hátrány éri, vagy esetleg egyedül éri hátrány azt a felet, akinek a magatartása kevésbé felróható, mint a másiké. Az állam javára marasztalás tárgyában való döntésnél a büntetőjogi és polgári jogi szankciók egymásra tekintet nélküli halmozása a bírósági határozat nevelő hatását gyengíti vagy megsemmisítheti. Egyáltalán nem kerülhet sor az állam javára marasztalásra az olyan szolgáltatás (gazdagodás) tekintetében, amelynek a felektől való elvonása elkobzást elrendelő, a vagyoni előny értékének megfelelő összeg, illetőleg elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelező büntető bírósági határozat útján már megtörtént. A kétszeres elvonás — még ha különböző jogszabályok alapján történnék is — nem volna összeegyeztethető az intézmény jellegével és céljával. 11