Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

De nincs helye annak sem, hogy a büntető bíróság által mellőzött elkobzás, illetőleg az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés tekintetében a polgári bíróság eltérően rendelkezzék. Más szóval, amit a büntető bíróság a Btk. 250. §-a alapján méltányosságból elengedett a vádlottnak, azt a polgári per bírósága nem veheti el tőle az állam javára marasztalás útján sem. A fentiekből az is következik, hogy ha a jogszabályok értelmében a szolgáltatás elkobzásának is helye lehet, a polgári per bírósága az állam javára akkor sem marasztalhat, ha a bűnügyben ítélkező bíróság annak sorsa felől már korábban — érdemben — határozott. Ha a büntető eljárás még nem fejeződött be, a polgári per bírósága akkor jár el helyesen, ha a pert a Pp. 152. §-a alapján felfüggeszti és az állam javára marasztalás tárgyában csak a büntető eljárás jogerős befejezése után határoz. Hasonlóképpen célszerű eljárni akkor is, ha büntető eljárás még nem indult, de a polgári per bírósága a fennforogni látszó bűntett miatt a Be. 122. §-ának megfelelően feljelentést tett. 2. Uzsorás szerződés esetében csak az uzsorásnak visszajáró vagy általa visszakapott szolgáltatást lehet az állam javára megítélni. Uzsorás kölcsönszerződések esetében csak egyszer lehet a kölcsön öszszegét az állam javára megítélni akkor is, ha a hitelező ugyanazt az öszszeget többször adta kölcsön. Ha a kölcsönök összege különböző, de a hitelező későbbi kölcsön céljára a korábbi kölcsön összegét használta fel, a legmagasabb kölcsönösszeg tekintetében van helye az állam javára marasztalásnak. Az uzsorás szerződésből eredő jogvita legcélravezetőbb elrendezésére a törvény (Ptk. 237. §) a bíróságnak több lehetőséget biztosít. A bíróság vagy visszaállítja a szerződéskötés előtti helyzetet, vagy a szerződést az aránytalan előny kiküszöbölésével a határozathozatalig terjedő időre hatályossá illetőleg a jövőre is érvényessé nyilvánítja [Ptk. 237. § (2) bekezdés]. Megteheti a bíróság azt is, hogy a sérelmet szenvedő félnek egészben vagy részben elengedi a visszatérítést, ha az ezt a felet részletfizetés engedélyezése esetében is súlyos helyzetbe hozná. A sérelmet okozó félnek visszajáró vagy általa visszakapott szolgáltatást azonban az ügyész indítványára az állam javára kell megítélni [Ptk. 237. § (3) és (4) bek.]. A törvény tehát a másik fél helyzetét munkanélküli jövedelem szerzése céljából kihasználó felet különleges súlyú jogkövetkezményekkel kívánja sújtani. Ha a bíróság a sérelmet szenvedő felet nem mentesíti a visszatérítési kötelezettség alól, a sérelmet okozó félnek (az uzsorásnak) visszajáró vagy általa visszakapott szolgáltatást — az ügyész indítványára — az állam javára meg kell ítélni. Az uzsorás az általa nyújtott szolgáltatást nem kaphatja vissza, illetőleg a visszakapott szolgáltatást nem tarthatja meg. A sérelmet okozó fél tehát mindenképpen elveszti az általa nyújtott szolgáltatást, mert azt vagy megtartja a sérelmet szenvedett fél, vagy pedig az állam kapja meg. A bíróságot az ügyészi indítvány annyiban nem köti, hogy a sérelmet szenvedő félnek a visszatérítést akkor is elengedheti, ha az ügyész a szolgáltatásnak az állam javára való megítélését indítványozta (Ptké. 33. §). Uzsorás szerződés esetében egy súlyosan felróható módon eljárt és egy 12