Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

Ezek a kérdések szorosan összefüggnek egymással és szabályozásuk azonos elvi alapon történt. A Ptk. 118. §-ának (1) bekezdése kifejezetten a kereskedelmi forgalomban eladott dolog tulajdonának megszerzéséről rendelkezik. A hozzáfűzött miniszteri indokolás külön is kiemeli, hogy ha a kereskedő az, aki — akár üzleti tevékenysége körében — vásárolt, ak­kor ő a 118. § (1) bekezdése alapján nem szerezheti meg a tulajdonjogot olyan személytől, aki nem volt tulajdonos. Az indokolás szerint továbbá a forgalmi biztonság szempontjai megkívánják, hogy az a személy, aki ke­reskedelmi forgalomban vásárol, a dolgok tulajdonjogát megszerezze ak­kor is, ha az eladó a dolognak nem volt tulajdonosa. A vásárlók biztonsá­gát nagymértékben csökkentené, ha nem lehetnének bizonyosak abban, hogy a kereskedelmi forgalomban vett dolgon tulajdonjogot szereznek, ha ki lennének téve annak, hogy e dolgokat tőlük elperelhetik azon a cí­men, hogy az eladó nem volt tulajdonos. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a szempontoknak kell érvényesülniük a nem tulajdonos által történt zálogbaadás esetén is. A Ptk. indokolása is kiemeli, hogy a 258. § (1) bekezdése a nem tulaj­donostól való tulajdonszerzésről szóló rendelkezésekkel (118. §) van össz­hangban. A dolog zálogbaadása ugyanis — legalábbis a kereskedelmi for­galom körében — éppen olyan biztonságot követelő szerződés, mint a tu­lajdonjog átruházása. Az említett összhang pedig csak akkor áll fenn, ha a kereskedelmi forgalomban történő zálogbaadáshoz fűződik a zálogjogot keletkeztető joghatás, vagyis ha kereskedő az, aki a zálogtárgyat adja. Mindebből pedig az következik, hogy ha a kereskedő (kereskedelmi vállalat) az, aki a zálogtárgyat nem kereskedőtől kapja, a zálogjogot jó­hiszeműsége esetében sem szerzi meg, ha a zálogbaadó nem volt a dolog tulajdonosa. Ezt az értelmezést támasztja alá az említett szabályozás nyilvánvaló jogpolitikai célja is. A törvény által meghatározott körben a jóhiszemű zálogszerzést védelemben kell részesíteni. Ezen a körön kívül azonban meg kell akadályozni a nem tulajdonos által történő elzálogosításokat. Ennek érdekében azokat, akik a zálogtárgyat nem kereskedőtől kapják (legyenek bár maguk kereskedők), arra kell ösztönözni, hogy kellő gon­dossággal járjanak el a zálogszerződések kötésénél. Ennek az ösztönzés­nek pedig egyik polgári jogi eszköze az, hogy a nem tulajdonos által tör­tént zálogbaadással járó kockázatot annak kell viselnie, aki olyan dolgot fogad el zálogul, amelynek a zálogbaadó nem volt tulajdonosa. A kockázatviselés lényege pedig az, hogy aki nem szerez zálogjogot, az elzálogosított tárgyak követelésének kielégítésétől (pl. a zálogkölcsön visszafizetésétől) függetlenül köteles kiadni a tulajdonosnak. PK 34. szám A fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánított első fokú ítélet alapján kifizetett tartásdíjat, életjáradékot és baleseti járadékot, illetőleg annak túlfizetett részét a keresetnek a fellebbezési bíróság által történt elutasítása vagy a marasztalás összegének leszállítása esetén nem lehet visszakövetelni; annak azonban nincs akadálya, hogy a kötelezett a 128

Next

/
Thumbnails
Contents