Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

jogalap nélkülivé vált fizetést — az egyéb törvényes feltételek fennál­lása esetén — a jogosulttal szemben fennálló követelésébe beszámít­hassa. Túlfizetés esetén beszámításnak a tartási, életjáradéki és baleseti jára­dékkövetelésnek később esedékes részleteivel szemben is helye van. A beszámítási jog gyakorlásának nem feltétele, hogy azt a bíróság íté­letében kifejezetten megengedje. A Pp. 231. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint: fellebbezésre tekin­tet nélkül végrehajthatónak kell nyilvánítani a tartásdíjban, járadékban és más hasonló célú időszakos szolgáltatásban marasztaló ítéletet. Ha a fellebbezési bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatja, és a ke­resetet teljesen elutasítja, vagy ha a létfenntartás céljára szolgáló idő­szakos szolgáltatás mértékét leszállítja, az első fokú ítélet alapján teljesí­tett fizetések, illetőleg azoknak a leszállítás mértékéhez viszonyítva túl­fizetésként jelentkező része jogalap nélkülivé válik. Aki másnak a rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése szerint általában köteles ezt az előnyt visszaté­ríteni. A Ptk. 362. §-a életfenntartás céljára adott és arra felhasznált juttatás visszakövetelését általában kizárja, kivéve ha jogszabály másként ren­delkezik, vagy a juttatást bűncselekmény útján szerezték meg. Ha eltérő jogszabályi rendelkezés nincs, és a jogalap nélküli juttatás nem is bűncselekményből ered, az élet fenntartása céljára adott juttatást csak akkor lehet visszakövetelni, ha arra a célra még nem került felhasz­nálásra. Eszerint megalapozhatja a visszatérítés iránti igényt a más célra történt felhasználás is. Ha tehát az előzetesen végrehajtható ítélet alapján kifizetett vagy túl­fizetett tartásdíj, járadék és más hasonló célú időszakos szolgáltatás azért járna vissza a kötelezettnek, mert a fellebbezési bíróság egészben vagy részben megváltozó ítélete folytán a jogalap nélküli gazdagodás esete következett be, a kifizetett (túlfizetett) összeg visszakövetelésének álta­lában nem, hanem csak a Ptk. 362. §-a által megállapított szűk körben lehet helye. A visszakövetelési jog önálló érvényesítésének akadálya azonban nem zárja ki a jogalap nélkülivé vált fizetésnek beszámítás útján való érvé­nyesíthetőségét. A Ptk. 296. §-a ugyanis kimondja, hogy a kötelezett a jogosulttal szem­ben fennálló egynemű és lejárt követelését — ha jogszabály kivételt nem tesz — a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatko­zattal tartozásába beszámíthatja. A beszámítási jog korlátjait a Ptk. 297. §-a tartalmazza. E korlátok egyike az, hogy a Ptk. 297. §-ának (1) bekezdése szerint a tartási, életjáradéki és baleseti járadékkövetelésekkel szemben — a túl­fizetés esetét kivéve — nincs helye beszámításnak. Az ilyen jellegű követeléssel szemben tehát másnemű követelés egy­általán nem, hasonló jellegű követelés pedig csak túlfizetés esetén szá­mítható be. A túlfizetésnek rendszerinti esete az, amikor a fellebbezési bíróság az első fokú marasztalást leszállítja, vagyis amikor a kötelezett a fellebbe­129

Next

/
Thumbnails
Contents