Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

ának (3) bekezdése úgy, hogy a bíróság a hasznok, károk és költségek kérdésében akkor is határoz, ha az érdekelt fél csak a birtoklás kérdésében indított keresetet. Ennek azonban előfeltétele, hogy a szakigazgatási szerv a Ptk. 191. §-ának (3) bekezdésében számára biztosított lehetőséggel élve a hasznok, károk és költségek kérdésében ugyancsak határozatot hozzon, mert az utóbb említett rendelkezés nyilván csak azt kívánja biztosítani, hogy ha a bíróság a birtoklás kérdésében hozott határozatot megváltoztatja, ne kelljen a feleknek a már alapját vesztett — a hasznok, károk és költségek kérdésében rendelkező — államigazgatási határozat hatálytalanítása iránt újabb eljárást indítaniuk. Minthogy a Ptké. 29. §-a értelmében a bíróság előtti eljárásra a Pp. rendelkezéseit kell alkalmazni — hacsak a Ptk. vagy a Ptké. eltérően nem rendelkezik —, a Pp. 215. §-ában foglalt rendelkezésnek ebben az eljárásban is érvényesülnie kell, vagyis a bíróság erre irányuló kereseti kérelem hiányában a hasznok, károk és költségek kérdésében a Ptké. 27. §-a (3) bekezdésének helyes értelmezésével csak akkor határozhat, ha az államigazgatási szerv ebben a kérdésben is határozatot hozott, és az érdekelt fél az államigazgatási szerv határozatát — jóllehet csupán a birtoklás kérdésében — keresettel támadta meg. A felek érdeke és a célszerűség is azt kívánja, hogy a felmerült vitával kapcsolatos minden kérdést ugyanazon eljárás keretében döntsenek el. A bíróság tehát a Pp. 3. §-ában foglaltakra tekintettel akkor jár el helyesen, ha a peres felek figyelmét felhívja a birtoklás kérdésével kapcsolatos egyéb — így a hasznok, károk és költségek tekintetében támasztható — igényeknek ugyanebben a perben való érvényesítésére, ha azonban ez a figyelmeztetés eredménytelen marad, ennek jogvesztő hatálya nincs. PK 30. szám (A PK 412. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A szakigazgatási szerv a birtokvita elbírálása során az előtte felmerült eljárási költségek felől is dönthet. Ha az eljárás a bíróság előtt tovább folyik, e költségek viselése felől véglegesen a bíróság dönt. Az 1957. évi IV. tv. 80. §-a (1) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint az államigazgatási eljárás költségeit általában az állam viseli, akkor irányadó, ha a törvény eredeti céljának megfelelően az eljárás tárgya államigazgatási jogvita rendezése. Mivel a birtokháborítás megszüntetése iránti eljárás tárgya polgári jogviszony alapján keletkezett vita, a szakigazgatási szerv előtt felmerült eljárási költségek viselése szempontjából irányadó a jogszabálynak az a további rendelkezése, hogy az ügyfél terhére eljárási költség akkor állapítható meg, ha azt jogszabály előírja. Ilyen, szorosan vett polgári jogi vonatkozású előírást tartalmaz a Ptk. 191. §-ának (3) bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy a szakigazgatási szerv határozatot hozhat a „költségek" kérdésében is. Minthogy ez a rendelkezés nem tesz különbséget az anyagi jogi és az eljárási költségek között, a gyűjtőelnevezésként használt kifejezés vo124