Magyar döntvénytár, 20. kötet - 1913 (1914)

8 Közigazgatási határozatok. nevezett tanárokra vonatkozik és nem terjed ki a vallásfelekezetek által fenntartott iskolákhoz kinevezettekre. Végül a fegyelmi felelősség tekintetében az 1883. évi XXX. törvényczikk 38. §-a szintén nem tesz különbséget a vallásfelekezetek által fenntartott iskolák tanárai között a szerint, hogy valamely tanárt a minister nevezett ki: tehát az ilyenek is az illető egyházi főhatóság által megállapított fegyelmi szabályzatok alá tartoznak. Mindezek szerint, pusztán az a tény, hogy a panaszló tanárok a minist értől nyert kinevezés alapján alkalmaztatnak a vallásfelekezetek által fenntartott iskolánál, a panaszlókat nem teszi állami alkalmazottakká, jelesül az állam hivatalnokaivá, szabatosabban állami tisztviselőkké. Ugyanezért nincs törvényes igényük az állami alkalmazottakat megillető községi adómentességre. (Kb. 3712/913. K. szám.) Állandó gyakorlat. Hasonló Kb. 678/97. sz. (Uj Dtár X. 149. 1.) Budapesti tanárok és tanítók községi adómentességére vonatk. 1. 3. számú döntvényt (Uj Dtár X. 150. 1.) L. még alább Kb. 3610/913. K. számú határozatot, a mely szerint az ily tanár családi pótlékra igényt nem tarthat. 1896: XXVI. t.-cz. 37. §. 11. A község nem kÖTetelheti az államtól annak a többletnek megtérítését, melyet a karhatalomként kirendelt katonaság elszállásolására a dijszabásszerü összegen felül költött. Kb.: Az 1896. évi XXVI. törvénycikk 37. §-a értelmében a közigazgatási biróság előtt eljárásnak van helye a belügyminister azon intézkedése ellen, melylyel a karhatalmi költségeknek az egyesek, községek vagy törvényhatóságok által való megtéritését elrendeli. A törvény e rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy itt a karhatalmi költségek alatt azt a költséget kell érteni, melyet a katonai parancsnokság a karhatalmat igénybevevő polgári hatósággal szemben felszámit s melynek azután az egyesek, községek vagy törvényhatóságok által való megtéritését a belügyminister esetleg elrendeli. A jelen esetben nincs szó arról, hogy a belügyminister ilyen költségnek megtéritését kivánná. A belügyminister megtámadott intézkedésében megállapított és a panaszló által meg nem döntött tényállás szerint arról a kiadásról van szó, melyet a község a kirendelt katonaság elszállásolására a dijszabásszerü összegen felül költött. Ennek a kiadási többletnek az államtól való követelésére pedig a községnek egyáltalán nincs törvényes alapja. Ugyanis az a körülmény, hogy a katonai karhatalom kiren-