Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

A nő tartásdíja Síi irtását biztosította és.nejét azzal is fenyegette, hogyha nem távozik el a háztól, nem fogja megfizetni az 1000 K évi tartásdijat, eladja birtokát és az esetben sem alperes, sem gyermekei nem kapnak semmit, s ezt a megállapítást a m. kir. Curia 1910. évi április hó 14-ik napján 115. sz. a. hozott ítéletével szintén elfogadta azzal a hozzáadással, hogy az 1906. évi szeptember hó 10-én kelt okirat egyedül a felperesnek és pedig egyoldalú nyilatkozatát tartalmazza és megczáfolja felperesnek azt az állítását, hogy az közös megállapodás eredménye lett volna; és mert a jelzett tényállásból a felebbezési bíróság helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy a felperes a vétkes fél és hogy alperesnő nem szándékosan és nem jogos ok nélkül, sem pedig közös megállapodás folytán, hanem felperes egyenes kívánságára és részint nem illő bánásmódja következtében hagyta el a férje házát. Minthogy pedig az a nő, akinek a különélésre alapos és jogos oka van, a különélésben vétkes férj visszahívásának engedni nem tartozik: az anyagi jogszabálynak megfelel a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint felperest az ideiglenes nőtartás iránti perben hozott jogerős Ítélet jogi hatályának megszüntetése iránt indított keresetével elutasította. Ezekhez képest felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítani kellett. (1912. február 7. 1911. G. 215. szám.) 176. ítélet folytán fizetett ideiglenes nőtartásdij visszakövetelhető, ha a nő részére ugyanazon időre végleges tartásdíj is megítéltetett. A kir. törvényszék: Jogszabályt képez, hogy amennyiben a férj az ideiglenes nőtartásdijat oly marasztaló birói Ítélet alapján fizette, mely később a felsőbb bíróságok által meg lett változtatva, ezen tényleg kifizetett tartásdíj a férj részéről vissza nem követelhető, mert az ideiglenes tartásdíj a nŐ létfentartására szükséges szolgáltatás, mely a nőt férje házánál megillető természetbeni eltartás egyenértékének tekintendő s ekként az tartozatlan fizetéssé akkor sem válik, ha a felsőbb bíróság a tartásdíj fizetése alól a férjet felmentette, vagy a tartásdíj mérvét (összegét) mérsékelte. Ezen jogszabály kizárja azt, hogy felperes visszakövetelhesse alperestől azon 1100 koronát, mely az . . . iratoknál elfekvő elsőés másodbirósági ítéletekben meghatározott havi tartásdíj összege közötti különbözet folytán többletfizetésként jelentkezik, miért is felperest erre irányuló keresetével elutasítani kellett. Meg volt azonban állapítandó felperesnek visszakövetelhetési joga azon 1600 korona tőkére, melyet ő az 1907. Sp. II. 384/15. sz. végrehajtható elsőbirósági ítélet alapján ideiglenes nőtartásdij czimen 1908. évi február hó 1-től 1908. évi szeptember hó 30-ig terjedő időre fizetett alperes részére, mely időre ez . . . végleges nőtartásdij-igényt érvényesített s az neki jogérvényesen meg is ítéltetett. Mert ugyanazon időre ideiglenes és végleges nőtartásdijat