Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

Házassági törvény 83 s«lyos megsértésével jogos okot szolgáltatott arra, hogy házastársa a közös lakást ^hagyja. Eszerint a 77. §. a) pontja alapján az életközösség megszakítására kényszeritett házastárs is kérheti a házasság felbontását. C. 1624/97; 4640/97. (Uj Dtár I. Magánjog I. 50. 1.) Jogosan távozott házasfél kérheti az életkozösségi felhívás kibocsátását. (Ugyanott 56. 1.) Azon megállapodás, hogy a férj a nő házában fog lakni, nem menti fel a nőt az alól, hogy férjét kövesse. C. 5917/88. (Ugyanott 57. 1.) 167. Ha az elhagyás a magyar állampolgárság megszerzését megelőzően több mint hat hónappal történt, és az elhagyás a felek előbbi joga szerint is válási ok: a felperes a magyar honosság megszerzése után azonnal jogosítva volt nejét a házassági életközösség visszaállítására bírói uton felhívni; ennélfogva a felperes keresetével az okból, hogy a magyar honosság megszerzésétől a visszahívási kérvény beadásáig a házassági törvény 77. §-ának a) pontjában említett hat hó nem telt el, nem utasítható el. (G. 1912. május 8. 1459. sz. a. III. p. t.) Állandó gyakorlat. Azonos: C. 2056/902. (Uj Dtár I. Magánjog I.) és az iü felhívott esetek. V. ö.: C. 2289/99. (Uj Dtár I. Magánjog I.); ezzel azonos C. 4536/900. és I. G. 37/900. 168. A szerződő államok a közrend és a közerkölcsiség érdekében kötötték meg a hágai egyezményt; ebből pedig önként folyik, hogy annak intézkedéseit Magyarországon is alkalmazni kell mindazokban a bontó perekben, melyek 1911. évi november 22-ike előtt még függőben nem voltak, hanem csak ezután a nap után váltak függővé. Az 1868 : LIV. t.-cz. szerint a kereset beiktatása a per függését még nem állapítja meg, ez a kereset kézbesítése előtt nem következik be. Ugyanezen a gondolaton alapul az 1893: XVIII. t.-cz. 27. §-ának 3. pontja, mely a perfüggés kifogását csak az előbbi kereset kézbesítése alapján engedi meg. C: Mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja, a felperest keresetével elutasítja. Indokok: Helyesen állapította meg a másodbiróság, hogy a peres felek mind a ketten az olasz királyság honosai voltak, amikor Palermóban, Olaszországban házasságot kötöttek, majd pedig később egy étért őleg elhatározták, hogy különválva fognak élni és hogy a caltagironei olasz kir. törvényszék a feleknek ezt az elhatározását az olasz polgári törvénykönyv 158. czikke alapján tudomásul vette. Azt is helyesen állapította meg a másodbiróság, hogy a felperes a különélés ideje alatt a caltagironei olasz kir. törvényszék előtt pert indított ugyan az alperes ellen a házasság megsemmisítése iránt; ezt a pert azonban letette. Megfelel a bizonyított tényeknek az is, hogy a felperes eredeti olaszországi honosságáról lemondott, azután néhai R. K. m. kir. postafőtiszt örökbe fogadta és hogy a felperes a most említett örökbefogadás alapján Magyarországon honosíttatván, a honpolgári esküt letette s ezzel a magyar honosságot megszerezte. Az is áll, hogy a felperes hat hónappal a magyar honosság megszerzése után bíróilag fel6*