Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

Bélyeg- és illetékszabályok Gl fizetési határidő az uj tulajdonjog szerzésétől járó illetékre nézve a tulajdonjognak szolgalom általi terheltetéséhez képest csak a szolgalom megszűnésétől számitandó 30 nap. Tekintettel arra, hogy a panaszos és osztályos örökös társai, mint a néhai Sz. Pál hagyatékához tartozó h.-i 24. számú telekjegyzőkönyvbeli ingatlanoknak a gy.-i királyi törvényszéknek 1909. ő. 24/6. számú átadó végzése szerinti uj tulajdonosok, az idézett átadó végzés szerint az ingatlanokat tényleg özv. Sz. Pálné özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten nyerték örökségül, tekintettel arra is, hogy a jelen esetben valamely jogügyletre nézve élők közt szerződésileg kikötött, vagy az örökösök közt létrejött osztályegyezségen alapuló visszteher nem létezik; tekintettel továbbá arra, hogy az örökösödés jogczimén való szerzés visszterhes vagyonátruházásnak még az esetben sem minősithető, ha az oldalági öröklés esetére az illetéki dijjegyzék 95. tételének B. pont és 3. jegyzetének különleges rendelkezései folytán az örökösökre az öröklés jogán átháruló hagyatéki adósságoktól bizonyos mérvben, vagy egészben 43/10% -°s illeték kiszabása van előirva, mert a szerzés jogczimét nem az illetékezési szabályok, hanem a magánjog szabályai állapitják meg, ezek szerint pedig az öröklés nem minősithető visszterhes vagyonátruházásnak, hanem az még terhelt hagyaték esetében is haláleseti ingyenes vagyonátruházás marad; s tekintettel végül arra, hogy a panaszosoknak különböző és távolfekvő községekben való lakása által beigazoltnak vehető, hogy a haszonélvezetet öröklő özvegygyei nem élnek ugyanazon háztartásban; mindezeknél fogva meg kellett állapitani, hogy az illeték befizetésének fölfüggesztésére vonatkozó törvényes feltételek fenforognak. (15088/911. P. sz.) 1869 : XVI. t.-cz. 13. §. 121. Az 1869. évi XVI. törvényczikk 13. §-ában biztosított illetékmentesség nem attól függ, hogy a takarékpénztár tényleg adott-e a részvénytőke 8%-át meghaladó osztalékot, hanem attól, hogy a valóságos üzleti kiadások levonása után marad-e annyi jövedelem, hogy abból 8%-ot meghaladó osztalék fizethető volna. Kb.: Az 1869. évi XVI. törvényczikk 13. §-ának még érvényben levő és az illetéki díjjegyzékbe a 89. tétel XII. /) pontjában felvett első és második bekezdésében foglalt intézkedések egybevetéséből kitűnik, hogy az ott emiitett bélyegmentességi kedvezmény megadhatása attól van függővé téve, vájjon a kamat és részvényosztalék fejében ,,adhatna"-e az illető pénzintézet 8% -os osztalékot, vagy sem? A törvény eszerint 8% -os nyereményosztalék lehetőségétől s nem a tényleg kifizetett osztalék mérvétől teszi függővé a kedvezményre való igényt, minek természetes következménye, hogy a kincstárnak áll jogában megvizsgálni azt, hogy mekkora osztalékot „fizethetett volna" a pénzintézet, tehát nemcsak a mérlegben feltüntetett tiszta nyereség mérve, de annak mikénti felosztása is elbirálható abból a szempontból, nem terheltetett-e meg az üzleti nyereség oly kiadássalr