Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

Törvényhatósági ügyekben 27 Kb.; L N. város törvényhatósági bizoitsága W. Lajos és neje építkezési ügyével kapcsolatban a N.-ntcza szabályozási vonalát a szépészeti és közlekedésügyi bizottság által javasolt szabályozási tervnek megfelelően állapította meg 1908. évi október hó 8-án és folytatólag megtartott közgyűlésében 399/12361/1908. szám alatt kelt határozatával. Az iratokhoz csatolt terv szerint a szabályozás akként történt, hogy az egyes helyeken szélesebb utczának emiatt az egyik oldalon görbe vonala egyenesre vétetett s az utcza ekként az említett helyeken megszükittetett, Az emliiett határozat azt is kimondja, hogy ellene 15 nap alatt felebbezéssel lehet élni. A határozat ellen F. Antal, mint a n.-i Szent Vincze intézet igazgatója élt felebbezéssel, azt vitatván, hogy az intézet növendékeinek egészségügyi viszonyai és életbiztonsága az utczaszükités megtiltását követelik. A magyar királyi belügyminiszter 1910. február 19-én 171329/1909. III. szám alatt kelt rendeletével a törvényhatósági bizottság emiitett határozatát feloldotta s a város közönségét a szabályozási vonalnak akként leendő megállapítására utasította, hogy az utcza a Szent Vincze intézet előtt szűkebb ne legyen. — A miniszter határozata ellen a törvényhatóság feliratot intézett, amely feliratra a magyar királyi belügyminiszter 1910. évi július hó 27-én 82383/1910. III. szám alatt kelt rendeletében előbbi határozatát fentartotta s annak haladéktalan foganatosítását az 1886. évi XXI. törvényczikk 19. §-ának második bekezdésére hivatkozva elrendelte. A legutóbb emiitett miniszteri határozat ellen él a törvényhatósági bizottság az 1907. évi LX. törvényczikk 1., 2. §§-ai alapján panaszszal, azt vitatván, hogy a miniszternek nem volt joga a határozat feloldásához, mert az 1886. évi XXI. törvényczikk 10. §-ának az esetei fenn nem forognak s hogy a feloldó határozatba foglalt utasítás meg a törvényhatósági bizottság hatáskörét sérti. Vitatja a törvényhatósági bizottság azt is, hogy véghatározata nem tartozik azok közé, amelyek a törvény értelmében csak kormányhatósági jóváhagyás esetében hajthatók végre s hogy ennélfogva sem volt joga a miniszternek a jogerős határozatot feloldani. A magyar királyi belügyminiszter védiratot nem adott, felvilágosító jelentésében azonban a panasszal szemben a hatáskör túllépését s az autonómia megsértését tagadva, arra az álláspontra helyezkedett, hogy csupán az általános érvényű szabátyokkal szemben van a felülvizsgálati hatáskör a puszta feloldásra s az uj eljárás elrendelésére korlátozva s hogy különben az elbírálás alatt levő esetben sem tett egyebet, minthogy a határozatot tájékoztató útmutatás mellett feloldotta. A határozatot egyébként a miniszter, minthogy abban a város általános szabályozási tervezetének egy részéről, tehát közmű létesítéséről van szó, az 1886. évi XXI. törvényczikk 5. §-ának d) pontja alapján olyannak tartja, amelynek a végrehajtása csak a kormányhatósági jóváhagyás után következhetik be s ebből azt következteti, hogy a törvényhatóság határozatát felebbezés nélkül is felülvizsgálhatta. II. Előre bocsájtia a magyar királyi közigazgatási bíróság, hogy az 1907. évi LX. törvényczikk 23. §-ának második bekezdése az 1886. évi XXI. törvényczikk 19.