Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

210 Kötelmi jog d) A munkaadó kártérítési kötelezettsége. (Tervezet 1782—1783. §.) 329. Az automobil állandó bérlője felelős az automobil üzemében bekövetkezett balesetért, ha azt nem a sérült hibája idézte elő. (C. 1912. márczius 21. 3565/911. sz. a. VI. p. t.) Lásd C. 4467/909. (Gr. XVII. 346. 1.); Bp. T. G. 12/908. (U.i Dtár II. 408. 1.) C. 9340/906. (u. o. 410. 1.), amely esetek mind azt mondják ki, hogy az áutomobilközlekedés által okozott károknál a veszélyes üzemekre vonatkozó jogszabályt kell alkalmazni. 330. I. A gazdasági gép tulajdonosa, ki ai gép mellett alkalmazott munkást az 1907 : XIX. t.-cz. 3. §-ának utolsóelőtti bekezdése értelmében az 1900 : XVI. t.-cz.-kel szervezett gazdasági munkásés cselédsegélyzőpénztárba felvéteti, a balesetből származó kár azon részéért, mely a pénztár által nyújtott segélyt meghaladja, csak vétkes mulasztás vagy gondatlanság esetében felelős. II. Ha a szecskavágógép mellett volt ugyan karvédő, de a munkaadó emberei elnézték azt, hogy a karvédőt a munkások a munka megkönnyítése végett levegyék, a munkaadó kártérítésre köteles. A kir. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja s az alperes kártérítési kötelezettségét megállapítja. Indokok: Az nem vitás a peres felek között, hogy az 1908. évi szeptember hó végén az alperes gazdaságában használatban volt szecskavágó gépet a felperes etette, miközben a gép felperes balkarját és jobb kezefejét megsértette, ugy hogy ennek következtében a kihallgatott orvosszakértők véleménye szerint a felperes balkarját a könyökizületben csonkítani kellett, a jobb kéz kis ujja pedig megmerevedett. Nem vitás az sem, hogy az alperes a felperest az 1900. évi XVI. t.-cz. által szervezett gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár tagjává felvétette és ekként az 1907. évi XIX. t.-cz. 3. §-ának utolsóelőtti bekezdésében reá rótt kötelezettségének eleget tett; az alperes tehát a kérdéses balesetből a felperesre hárult kárért, illetve annak azért a részéért, mely a gazdasági munkás- és cselédpénztár által az 1900. évi XVI. t.-cz. 13—17. §§-ai értelmében nyújtott segély mérvét meghaladja, csak abban az esetben felelős, ha a balesetet az alperesnek vagy a felügyelettel megbízott alkalmazottjának vétkes mulasztása vagy gondatlansága okozta. A kihallgatott K. I., B. J. és T. Gy. tanuk vallomásának egybevetéséből megállapítható, hogy a baleset napján kezdetben B. J. etette á gépet, akit ebben a munkában felperes akart felváltani, de midőn B. látta, hogy felperes az etetéshez nem értett, az etetést K. I. fűtőnek adta át, s a szecskavágót ez etette addig, amíg T. Gy. egy zsák darálni valót hozott; ekkor K. I. avégből, hogy a daráló