Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

154 Kötelmi jog 264. A gyermek elhelyezésének és eltartásának mérve és módja tekintetében kötött jogügylethez, miután az nem a feleknek egymásközti vagyoni viszonyait szabályozza, közjegyzői okirat nem szükséges. (C. 1912. július 1. 1753. sz.) A szerződések tárgya. Tervezet 952—968. §. 265. „Turpis causa" okából akkor támadható meg a jogügylet, ha ennek tartalma ugy czélja erkölcsi törvényekbe ütközik; az ilyen összeütközés fení'orgásának a megállapítására irányadó mindig a társadalom erkölcsi felfogása: ha a jogügylet tartalma vagy czélja ebbe az erkölcsi felfogásba beleütközik, akkor az mint „contra bonos móres4' kötött jogügylet megtámadható. A kir. törvényszék: A felperest keresetével elutasítja. Felperes a közjegyzői okirat érvénytelenségének megállapítását kérte az alapon, mert: 1. az abban foglalt jogügyletnek „turpis causa" jogczime van, 2. ő mint egyik szerződő fél nem szabad akarata, hanem kényszer folytán kötötte meg a jogügyletet, 3. ő tévedésben volt ugy az ügylet tartalmát, mint érvényességének időtartamát illetőleg. Ami az 1. jogalapot illeti, felperes a turpis causát abban látja, hogy alperes anyagi hasznot biztosított a maga részére a felperesnek a házassági kötelék felbontását eredményező esetleges vétkességéből, miután ez az okirat az esetre, ha házasságuk az ő hibája folytán bontatnék fel, megfosztja őt az alperes javára olyan anyagi javaktól, amik különben őt a törvény és a házassági szerződés szerint megilletnék. „Turpis causa" okából akkor támadható meg a jogügylet, ha ennek tartalma, ugy czélja, erkölcsi törvényekbe ütközik és ilyen összeütközés fenforgásának a megállapítására irányadó mindig a társadalom erkölcsi felfogása: ha a jogügylet tartalma vagy czélja ebbe az erkölcsi felfogásba beleütközik, akkor az mint „contra bonos móres" kötött jogügylet megtámadható. A jelen esetben vizsgálva az okirat tartalmát, létrejöttének körülményeit, valamint az azt követő eseményeket a biróság ugy találja, hogy a kérdéses okiratban turpis causa jogügylet nincsen. A tartalma nem jogfosztás, hanem csupán bizonyos feltételhez fűzi az alperest megillető jogok gyakorlását és az a feltétel — a hitvestársi hűség megőrzése — nem hogy a jó erkölcsökbe ütköznék, sőt ellenkezőleg, a legnagyobb mértékben egybevág a társadalom erkölcsi felfogásával. Jogtalan haszonszerzési czélzat sem forog fenn, az alperes részéről, mert a per adatai ezen álláspont mellett semmiféle támpontot sem nyújtanak, hanem azt igazolják, hogy alperesnek ez ügylettel az volt a czélja, hogy a felperest anyagi károsodások kilátásba helyezésével, szoritsa a hitvestársi hűség megőrzésére, már pedig a tár-