Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

A szerződések tárgya 155 sadalom erkölcsi érzülete a hitvestársi hűségnek bármily — természetesen törvénybe nem ütköző — eszközzel val» megoltalmazását is erkölcsönek találja. A felperes 2. alatti jogalapja az érvénytelenség kimondására az, hogy felperes a kérdéses okirat aláírása alkalmával nem volt akaratának szabad elhatározó képességével, hanem lelki kényszer hatása alatt cselekedett. E tekintetben a biróság főleg idb. dr. G. V., Sz. L-né, Sz. L, özv. F. H.-né R., F. L. és F. L. tanúvallomásait és felperesnek a viszonválaszirathoz 6—10. alatt csatolt leveleit mérlegelte és ezek alapján megállapította a következőket: felperes a kereseti okirat létrejöttét megelőző időben P. Gy.-vel szerelmi viszonyt folytatott; nem perdöntő, hogy ez a viszony egyúttal nemi viszony volt-e vagy sem; alperes e miatt felperessel az együttélést megszüntette és felperes anyagi eszközök hiányában megélni nem tudván, . . . -ban lakó szüleihez költözött. Szülei, valamint velük közös háztartásban élő testvérei azonban felperest nem szívesen látták és felperest rábeszéléssel, fenyegetéssel, sőt testi fenyítékkel is arra bírták rá, hogy ez lépéseket tegyen férje által leendő visszafogadása iránt, hogy megírja 6—7. és 8. alatti leveleket és aláírja a kereseti okiratot. Az akarat-elhatározás sohasem szabad abban az értelemben, hogy az teljesen független volna külső behatásokból; az akaratelhatározás ezeknek a külső körülményeknek szüleménye. Az akaratra ható tényezők különféle erősségüek lehetnek, néha nagyon erősek, mint a jelen esetben a szülők és testvérek rábeszélései és rendszerint az erősebben ható tényezők legyőzik a gyengébbeket és az akaratnak a nekik megfelelő irányban való elhatározását eredményezik. A felperes esetében ugyanez történt; ő maga és illetve P. iránti szerelme és a megcsalt férj rossz bánásmódjától való alapos aggodalma, mint reá ható tényezők nem óhajtanák ugyan az alpereshez való közeledést, a vele való együttélést és az ennek feltételéül alperes által felállított kereseti jogügyletnek megkötését, sőt miként P.-hoz irt leveleiben hangoztatta, szabadulni akart végleg tőle, de szülei és testvérei az ellenkezőt, a visszatérést kívánták és ez ellentétesen ható tényezők közül az utóbbiak bizonyulván erősebbnek: a felperes elhatározta, hogy szülei és testvérei kívánsága szerint jár el és megteszi a fent említett lépéseket; az ő akarata tehát nemcsak az okirat aláírása olkaimával, de már akkor ki volt alakulva és teljes mértékben meg volt, midőn a visszafogadása és a házassági életközösség helyreállítása iránt az első lépést megtette. Akarathiánj^ról és az alapon az okirat érvénytelenségéről csak akkor lehetne szó, ha a testi vagy lelki kényszer olyan természetű lett volna, hogy ennek folyományaképpen a felperes cselekedete nem is az ő, hanem a kényszerítő cselekedeteként jelentkeznék és a felperes ennek csupán az eszköze, ily teljes akarathiány a jelen esetben meg nem állapitható, mert felperest szülei tartani nem akarván, tudta, hogy jövője és megélhetése csak az alperes oldalán van biztosítva, tudta szüleitől és testvéreitől, valamint Sz. K. ügyvéddel folytatott levelezéséből, hogy alperes bizonyos feltételekhez fűzte az