Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

150 Kötelmi jog A kir. itélő tábla: Az elsőbiróság elutasító ítéletét helybenhagyja. Indokok: Vonatkozó indokai alapján helyesen állapította meg az elsőbiróság, hogy , a kereseti vételügylet . . . (mely szerint kisk. B. I. az alperestől 5 darab részvényt egyenként 480 korona árban megvett) . . . alperes és B. I. között létrejött. Alperes vitatja, hogy ez az ügylet B. I. vevő kiskorúsága miatt érvénytelenül jött létre, de ezt nem is vitathatná, mert a kiskorúval kötött szerződést a kiskorú cselekvőképességének hiánya miatt csak az illető kiskorú vagy annak törvényes képviselője, esetleg örökösei támadhatják meg, de nem a kiskorúval szerződő önjogu személy is. A tábla is alaptalannak találta alperesnek azt a kifogását, hogy a kereseti vételi szerződésből eredő jogoknak a vételár fizetése iránti kötelezettséggel együtt az A) okiratban a 23 éves B. I. részéről felperesre történt átruházása, a minek valóságát dr. K. Gy., Cs. Zs. és B. I. tanuk igazolták, gyámhatósági jóváhagyás hiányában érvénytelen, mert alperes beismerte, hogy B. I. rendes fizetéssel alkalmazásban álló banktisztviselő, akinek csak keresete van, de egyéb vagyona, melyből a kereseti részvényeket megvásárolhatná, nincsen, azt pedig nem is állitotta, hogy B. L-t 23 éves kora és fizetéses állásában léte daczára törvényes képviselője tartaná el, ily körülmények közt az állapitható meg, hogy B. I. fentartásáról maga gondoskodik, hogy a kereseti részvények megvételébe csak saját keresményével bocsátkozhatott s hogy ekként az ügylet megkötése által csak arról rendelkezett, amit szolgálata és munkája által szerzett, amihez pedig az 1877 : XX. t.-cz. 3. §-a értelmében joga volt. Felperest tehát az A) alatti engedmény alapján a felléphetési jog kétségtelenül megilleti és nem lenne ettől elzárva akkor sem, ha való volna is az, hogy B. I. csak színleg ruházta át a vételi szerződésből eredő jogait felperesre s hogy a felperes nem a maga, hanem B. I. részére érvényesiti a kereseti igényt; mert B. I. a most idézett törvényszakasz rendelkezésénél fogva saját személyében is felléphetett volna és hogy a kereseti igényt nem a maga nevében, hanem a felperes által érvényesítteti, ez csak a B. I. és a felperes közti jogviszonyt érinti, de nincs befolyással az alperesre, kinek a kereseti igény tekintetében való jogi helyzete az átruházás által változást nem szenvedett; annak elbírálása pedig, hogy az engedmény azt czélozta-e, hogy pervesztés esetén B. I. szabaduljon az alperes részére megítélt perköltség fizetése alól s hogy ezen az alapon alperes B. I. ellen igényt támaszthat-e, a jelen per keretén kivül esik. Mindamellett helyesen utasította el az elsőbiróság felperest a vételügylet teljesítésére irányzott keresetével abból az indokból, hogy B. I. vevő még az A. alatti okiratban foglalt engedményezés (előtt választott a E. T. 353. §-ában részére biztosított jogok közül, és a teljesítés helyett a nem teljesítés miatt való kártérítést választva, ettől már el nem térhet és alperestől teljesítést sem B. I., sem ennek engedményese, a felperes többé már nem követelhet;