Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

Szerződőképesség 151 niert a nem vitás iényállásból és a 3. és 4. alatti levelekből kitűnik, hogy B. I. az ügylet megkötése napján irt 4. alatti levelével még nem választott ugyan a K. T. 353. §-ában részére biztosított jogok közül, hanem a szerződés alapján alperest a teljesítésre, a megvett részvények szállítására hívta fel, midőn azonban alperes a teljesítésre nem volt hajlandó, egyességi alkudozásba bocsátkozott alperessel az iránt, hogy az a nem teljesítés miatt részére minő kárpótlást adjon, habár ez az alkudozás alperesnek a kárpótlás adásától való vonakodása miatt eredménytelen maradt, másnap 3. alatti levelével mégis arra szólította fel az alperest, hogy a nem teljesítés miatt az előző napon kártérítés fejében követelt 200 darab egyiptomi czigarettát küldje el neki, ebből pedig kétségtelen, hogy B. I. az idézett törvényszakaszban foglalt jogok közül a nem teljesítés miatt való kártérítést választotta, amelytől eltérésnek most már helye nincs. Ezen pedig nem változtathat az, hogy alperes 5. alatti levelével megtagadta a czigaretták elküldését, mert az a vevő, aki kimerítette választási jogát, más jogot, mint amelyet választott, akkor sem érvényesíthet az eladó ellen, ha az eladó a választott jognak eleget tenni peren kívül nem hajlandó. A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokolása alapján helybenhagyja. (1911. évi deczember hó 29-én, 584. sz.) Állandó gyakorlat, hogy a szerződést a nagykorú szerződő fél a másik fél kiskorúsága miatt meg nem támadhatja. Lásd C. 2318/910- 1. p. t. (Ui Dtár II. 88. 1.); C. 10454/90. (Gr. VIII. 624. 1.; Ö- D. V. 391. 1.) 262. A kongregáeziók tagjai nem ünnepélyes szerzetesi, hanem csak egyszerű fogadalmat tesznek; ez okból vagyonszerzési és a * * vagyonuk fölött élők közt és halál esetére való rendelkezési jogukat el nem vesztik. — Az ünnepélyes fogadalmat nem tevő szerzetesi testületekre pedig az 1715 : CII. t.-cz.-nek a befogadásra vonatkozó rendelkezése ki nem terjedvén, a befogadás hiánya szerzőképességüket ki nem zárja. C: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét hagyja helyben. Indokok: A kir. Curia 63. sz. teljes-ülési döntvényében kimondotta, hogy az egyházaknak, egyházi testületeknek s személyeknek ingatlan vagyon szerzését tiltó, úgynevezett holt kézről szóló törvények a változott viszonyoknál fogva elavulván, nincsenek hatályban. Ennek a döntvénynek indokolásában kifejezetten hangsúlyozva van, hogy ez a határozat csakis a holtkézről szóló törvényeken alapuló szerzésképességi hiány megszűnésére vonatkozván, ezzel némely szerzeteknek saját rendszabályaikból vagy egyáltalában a befogadás közjogi hiányából folyó szerzési képtelensége nem érintetik. Az 1715. évi CII. t.-cz., mely a szerzetesek testületeinek befogadásáról szól, kétségtelenül csak azokat a férfi vagy női szerzeteseket és ezek testületeit értette, akikről az ugyanakkor hozott 1715. évi LXXI. t.-cz. szól, akik ezen törvényczikk szerint a világra nézve