Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

144 Szerzői jog 40 éves időszak kezdődik, mely ujabb 40 éves időszak alatt a mü a szerzői jogokkal rendelkezőnek külön engedélye nélkül bárki által is többszörösithető és az igy keletkezett többszörösitések szabadon árusíthatók, de csak azon feltétel alatt, hogy annak, akit a szerzői jogok illetnek, öt százaléka fizettetik a többszörösitések bolti árának, mely árnak minden egyes példányon fel kell tüntetve lenni és mely árat ezen törvényben előirt módon hivatalosan ki kell nyilatkoztatni." Ugyanazon törvény 30. §-a pedig igy szól: „Aki a 9. §. második bekezdésében megadott joggal élni akar, az tartozik a praefektusnál Írásbeli nyilatkozatot tenni, melyben nevét, lakhelyét és a többszörösitendő müvet pontosan megjelölni tartozik s ugyancsak kijelenteni tartozik, milyen fajtájú többszörözést óhajt adni, hány példányban és milyen áron, mely ár minden példányon fel is tüntetendő. Ugyané nyilatkozatban határozott alakban ki kell jelenteni azt is, hogy kész a többszörösitő az egyes példányokon feltüntetett bolti árnak huszadrészét (tehát öt százalékát) a példányok számával megsokszorozva kifizetni annak, aki ezen fizetések átvételére jogosult. Ezen nyilatkozatokat két heti időközben kétszer ki kell hirdetni azon helység hirdetményei számára kijelölt lapban, amely helységben a többszörözés megtörténend, valamint a hivatalos lapban is. Minden negyedév végén a negyedév során hirdetett nyilatkozatok együttesen is kiadandók." Ugyancsak az olasz törvény 32. §-ának második bekezdése igy rendelkezik: „Az utánnyomásban vétkes mindenki, aki valamely müvet, amelynek megvan még a kizárólagos szerzői joga, sokszorosít vagy példányokat és másolatokat árusit annak beleegyezése nélkül, akinek még igénye van, továbbá vétkes az utánnyomásban mindenki, aki a 30. §-ban előirt nyilatkozattételt elmulasztotta, továbbá mindenki, aki nagyobb számú példányokat állit elő, vagy árusit, mint amely példányszám előállításához vagy árusításához joga van." Alperes a fent idézett 9. §. második bekezdésére utalva, azt fejtegeti, hogy éppen ez a törvényszakasz teszi jogosulttá a kérdéses műnek engedély nélkül történt kiadását, amennyiben a szerző jogutódjának jogai Olaszország területén a mü megjelenésétől számított 40 évig részesülnek csak védelemben. És habár 40 éven tul is biztosit az olasz törvény a szerző jogutódjának bizonyos jövedelmet, ez nem a fent hivatkozott államszerződés I. czikkében emiitett szerzőjog1! oltalom, hanem csupán haszonrészesedés. De ezen alperesi érvelés alaptalan, mert a 30. §. világos rendelkezése szerint kétségtelen, hogy az ott emiitett öt százalékhoz való igény a szerzőnek jogutódja részére biztosított előny, amelynek közvetlen forrása kizárólag maga a szerzői jog és amelyhez a jogosított semmi más jogczimen nem juthat. Az tehát nem tekinthető egyedül üzleti szempontból mérlegelt haszonrészesedésnek. Ezek szerint biz-