Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

Szerzői jog 145 tosan megállapítható tehát, hogy a kérdéses mü Olaszország területén az ott fennálló törvény szerint oltalomban és jogsegélyben részesül. Ezután másodsorban az vizsgálandó, hogy a szerzőjogi előnyök élvezetének időtartama Magyarországon nem haladja-e meg azt az időt, melyet a mü eredetének területén fennálló törvény állapit meg a szerzők és jogutódjaik javára? Ennél a kérdésnél arra kell figyelni, hogy mig a Magyarországon fennálló törvény (1884 : XVI. t.-cz.) 11. §-a szerint a szerzői jog bitorlása elleni védelem a szerző egész életére és annak a halála után még ötven esztendőre terjed: addig a fent ismertetett olasz törvény a szerzői jog bitorlása elleni védelmet ugy szabályozza, hogy annak időtartamát, tekintet nélkül a szerző halála idejére, a mü megjelenésétől számítandó és külön-külön 40 évből álló két időszakra osztja, vagyis együttvéve nyolczvan évre kiterjeszti, anélkül, hogy az oltalom hatályossága tekintetéből különbséget tenne arra nézve, hogy a jogsértő cselekmények az első vagy a második védelmi időszak alatt merültek fel. A szóban levő két állam idevonatkozó törvényeinek összehasonlitásából tehát nyilvánvaló, hogy a szerzői jogból származó előnyök élvezetének időtartama Magyarországon nem haladja meg azt az időt, melyet az olasz törvény állapit meg védelmül a szerzői jog ottan elkövetett bitorlása ellen. Alperesnek a keresettel szemben elfoglalt jogi álláspontja az eddig kifejtett okoknál fogva tarthatatlannak bizonyulván, kétséget nem szenvedhet, hogy alperes az által, hogy a Magyarországon is védelemben részesítendő kérdéses müvet a felperes engedelme és az olasz törvény 30. §-ában előirt követelmények teljesítése nélkül utánnyomatta, forgalomba helyezte s árusította, a magyar törvény 5., illetőleg 45. §-a szerint bitorlásnak tekintendő tilos cselekményt követett el. Azonban a már többször emiitett államszerződéssel biztosított kölcsönösségből, ennek helyes értelmezése mellett, az következik, hogy felperest a jogainak sérelmére alperes által Magyarország területén elkövetett bitorlás ellen a magyar törvény alapján védelemben kell ugyan részesíteni, de ez a védelem felperes javára csak oly terjedelmű lehet, mint amily terjedelemben azt felperes részére az olasz törvény biztosítja, vagyis a felperes Magyarországon a szerző? jogból származó előnyök élvezete tekintetéből sem juthat kedvezőbb helyzetbe, mint aminőben akkor részesülne, ha a saját hazája területén elkövetett bitorlás megtorlása végett jogait Olaszországban, az ottani törvény alapján kívánná érvényesíteni. (C. 1912. április 24. 1120. sz. a. V. p. t.) Szerzői jog kérdése a Nagybritanniával fennálló államszerződés alapján. C. 3362/909. (Uj Dtár I. 611. 1.) Lásd még C. 3735/909. (U. o. 614. 1.; Gr. XVII. 227. 1.) Döntvénytár. 1912. 10