Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

Birtok és birtokvédelem 127 tásán felül előterjesztett kereseti kérelmükkel elutasittattak, a másodbiróság ítélete a következő okokból hagyatott helyben. Alperes a per és az azt megelőző közigazgatási eljárás adatai szerint ugyanis nem önkényesen és nem saját akaratához képesl rakta le házának alapjait és pinczefalazatát azon a vonalon, mely a felperesi ház falazatába némi behatolást eredményezett, hanem tette azt Budapest székesfőváros mérnöki hivatalának 1904. évi július hó 22. napján kelt és 2. •/. alatt az elleniratokhoz csatolt kitűnő igazolványa és irányító rajza alapján, mely szerint a két ház közti határ egy egyenes vonalban tüzetett ki; a perben kihallgatott szakértők e részben egybehangzó véleménye szerint pedig az alap pinczefala e kitűzésnek megfelelő helyen és irányban építtetett. A csatolt közigazgatási ügyiratok továbbá mutatják, hogy az 1146/904. számú határozattal tényleges kitűzés és rajz nélkül megállapított határvonalnak a természetben a föld alatt hol fekvése és iránya, valamint annak a kérdésnek tekintetében, hogy alperes ezt a határvonalat építkezésénél tényleg tullépte-e, a mérnökök és ható ságok közt eleinte nézeteltérés és többrendbeli zavar uralkodott. Ezek a körülmények pedig már magukban is eléggé igazolják, hogy rosszhiszemű, szándékos foglalásról, amelyhez egyébként is, tekintettel az alperes épitőtelkének nagyságára és viszont a behatolás aránytalan csekélységére valamely elfogadható ok sem forgott fenn, ez esetben nem lehet szó, sőt, hogy az alperes nagyobbfoku gondatlansággal sem terhelhető a határ némi megsértése körül, hanem az egyedül a határt-megállapító hatósági határozat téves értelmezésének és a nem eléggé szabatos kitűzésnek tulajdonítandó. Ezek szerint nincsen ez esetben jogos alapja annak a kereseti kérelemnek, hogy alperes a felperesek falából elfoglalt részekre épített falak lebontására és ugyan-e részeknek az előbbi állapotba való visszaállítása után a felperesek birtokába leendő átadására köteleztessék, hanem a panaszolt behatolásnak ilyen körülmények közt csak az a jogi következménye, hogy az alperes által épített falnak a megállapított határvonalon tul terjedő minden része már most a felperesi területhez tartozónak, illetve a felperesi fal kiegészítő részének tekintendő, amelylyel a felperesek éppen ugy, mint az azzal összefüggő saját határfaluknak többi részével, az építési szabályrendelet korlátain belül szabadon rendelkezhetnek. E mellett a felperesek nincsenek elzárva attól, hogy a határ túllépésével, valamint a határfal felépítésénél állítólag történt s a per során részükről panaszolt szabálytalanságokkal netalán okozott káruk megtérítését alperes ellen érvényesítsék. Minthogy azonban a felperesek felhívás ellenére, káruk felszámítását megtagadták és a kártérítés kérdését e perből teljesen kizárták; ennélfogva ez a kérdés nem volt a perben Ítélet tárgyává tehető. (1912. június 26-án 4679. P. sz. a.) V. ö.: C. 4918/93. (Uj Dtár I. 258. 1.; (Gr. VIII. 64. és 120. e.; Ö. D. V. 235. 1.) Birtokháboritást képez a szomszéd által teljesített és a másik szomszéd birtoklására közvetlen kihatással biró építkezés, még ha az a fal, melyre az uj épít-