Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)
112 Öröklési jog megtámadni és érvény telenittetni jogosítva van; 3. mert igaz ugyan, hogy felperes haszonélvezeti jogáról lemondott s azt holtig tartó élelmezés és egyéb kikötménynyel helyettesitette s emiatt pusztán a haszonélvezetből való kizárás miatt nem panaszkodhatnék, ámde ezen szerződés az örökösödési szerződést lényegében nem érinti s alperest a gondozás, ápolás és jó bánásmód kötelezettsége alól fel nem menti s mint megállapítható, alperes az eltartási kötelezettségének sem tesz eleget, 4. mert nincs olyan jogszabály, mely az örökösödési szerződésnek hatályon kívül helyezését arra az esetre feltétlenül kizárná, ha az átadó felek egyike már elhalt volna, sőt éppen az a jogszabály, hogy bontó feltétel beállta és hálátlanság esetén és amennyiben az intézkedések nem korrespektiv jellegűek, ugy a kölcsönös végrendelet, mint az örökösödési szerződés felbontható. A kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét felhívott indokaiból helybenhagyja. (C. 19j 2. január ÍO. 3449/911. sz. I. p. t.) Lásd előbb az „Érdemetlensé?>" alczim alatt közölt eseteket és jegyzeteket. Végrendelet visszavonása. 1878: XVI. t.-cz. 35. §.; Tervezet 1910—1914. §§. 219. I. Az örökhagyónak az a ténye, hogy a végrendeletről kiállított eredeti okirat helyett megtévesztés folytán annak másolatát semmisítette meg, ugyanazon jogi jelentőséggel bir, mintha az örökhagyó magát az eredeti okiratot semmisítette volna meg. II. Mihelyt az örökölt vagyon az örökhagyó összes tartozásainak kielégítésére elégtelennek mutatkozik, az egyes hitelezők jogosulatlan kedvezésének kikerülése végett, az örökösnek a hagyaték ellen a csőd megnyitását kell kérnie. A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa. Nem bir alappal felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett akkor, amikor néhai gróf V. T. örökhagyó végrendeletét nem létezőnek tekintette. A felebbezési bíróság ugyanis azt állapította meg: hogy az örökhagyó akaratelhatározása az általa alkotott végrendeletről kiállított eredeti okirat megsemmisítésére irányult, hogy az örökhagyó ezt az akaratelhatározását tényleg végrehajtotta és hogy ennek ellenére az eredeti okiratnak valóságos megsemmisülése csupán azért nem következett be, mert felperes az eredeti okirat helyébe a birtokában volt másolatot csempészte be, ugy hogy az örökhagyó akkor, amikor a becsempészett másolatot megsemmisítette, abban a hiedelemben volt, hogy e tényével az eredeti okiratot semmisítette meg. Minthogy pedig a végrendelkező nincs elzárva attól, hogy végrendeletét vissza ne vonhassa, vagy meg ne szüntethesse, minthogy a végrendelet érvényesen megszüntethető azáltal is, ha az örökhagyó a
