Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

Végrendelet megtámadása 113 végrendeletről kiállított okiratot szándékosan megsemmisíti, amely esetben nem nyerhet alkalmazást a felperes által felhívott 1876. évi XVI. t.-cz. 35. §-a első bekezdésében foglalt az a jogszabály, amely szerint a végrendeletek szóbeli vagy Írásbeli kifejezett visszahuzásának érvényességéhez ugyanazon alaki kellékek kívántatnak meg, melyek azoknak megtételére az idézett törvényben vannak megszabva, mert a végrendeletről kiállított okiratnak az örökhagyó által szándékosan véghez vitt megsemmisítésének ténye a végrendeletnek szóbeli vagy Írásbeli kifejezett visszahuzásától lényegesen külömbözik, minthogy a megállapított tényállás szerint örökhagyó az általa alkotott végrendeletről kiállított okiratot szándékosan megsemmisíteni kívánta s akkor, amikor annak másolatát megsemmisítette, abban a hiedelemben cselekedett, hogy e tényével az eredeti okiratot semmisítette meg, minthogy megállapítást nyert az is, hogy ezt a hiedelmet az örökhagyóban a felperes idézte elő az okirat másolatának becsempészésével s igy a felebbezési bíróság jogszerűen vonta le azt a következtetést, hogy felperes tévesztette meg az örökhagyót az általa megsemmisíteni szándékolt és megsemmisítés tárgyává tett okirat tekintetében, minthogy az örökhagyónak az a ténye, hogy a végrendeletről kiállított eredeti okirat helyett megtévesztés folytán annak másolatát semmisítette meg, ugyanazon jogi jelentőséggel bir, mintha az örökhagyó magát az eredeti okiratot semmisítette volna meg s különben is jogszabály, hogy az, aki mást tévedésbe ejt, a megtévesztésből kifolyóan mi jogot sem érvényesíthet: helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy örökhagyó végrendeletének joghatályt nem tulajdonított. (C. 1912. jan. 18. G. 181/911.) A végrendelet nemcsak az 1876: XVI. t.-cz. 35. §-ában szabályozót végrendeletszerü alakban, hanem alakszerütlenül, elszakítás által is érvényesen visszavonható. Curia 1911. március 7. 4654/910. sz. a. I. p. t. (Gr. XVIII. 176. 1.) Ad 1. Végrendelet megsemmisítésére az örökhagyó részéről adott men bizás nem teljesítése. C. 4581/908. Elvi. (Uj Dtár II. 650. 1) Gr. XVI. 188. !•) Ad II. Hasonló Nagyváradi T. G. 31/907. Ui Dtár II. 690. 1. Gr. Xl\ . 732. 1.; ÍT. XI. 674. 1.; Ő. D. V. 217. 1.) Végrendelet megtámadása. {Tervezet 1915—1917. §§.) 220. Amennyiben az anya végrendeletében férjének fia fölötti apai hatalmának sérelmére is rendelkezett: a bíróság csak a végrendelet érvényességének kérdésében határozhat, ellenben az apai hatalom kérdésében a határozathozatal a gyámhatóság hatáskörébe tartozik. (C. 1912. február 13. 3846/911. I. p. t.) 221. Jogszabály ugyan, hogy a végrendelet érvényessége csak a keresetben érvényesített alapon bírálandó meg s ekként a per későbbi szakában felhozott uj érvénytelenítési ok figyelembe nem jöhet. De ha az alperes nem tesz kifogást az ellen, hogy felperes válaszában az örökhagyó végrendeletét azon az alapon is megtámadta, DöntvéLytár. 1912. 8