Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

Végrendelet megtámadása 113 végrendeletről kiállított okiratot szándékosan megsemmisíti, amely esetben nem nyerhet alkalmazást a felperes által felhívott 1876. évi XVI. t.-cz. 35. §-a első bekezdésében foglalt az a jogszabály, amely szerint a végrendeletek szóbeli vagy Írásbeli kifejezett visszahuzásá­nak érvényességéhez ugyanazon alaki kellékek kívántatnak meg, melyek azoknak megtételére az idézett törvényben vannak meg­szabva, mert a végrendeletről kiállított okiratnak az örökhagyó által szándékosan véghez vitt megsemmisítésének ténye a végrendeletnek szóbeli vagy Írásbeli kifejezett visszahuzásától lényegesen külömbö­zik, minthogy a megállapított tényállás szerint örökhagyó az általa alkotott végrendeletről kiállított okiratot szándékosan megsemmisí­teni kívánta s akkor, amikor annak másolatát megsemmisítette, abban a hiedelemben cselekedett, hogy e tényével az eredeti okiratot semmisítette meg, minthogy megállapítást nyert az is, hogy ezt a hiedelmet az örökhagyóban a felperes idézte elő az okirat másola­tának becsempészésével s igy a felebbezési bíróság jogszerűen vonta le azt a következtetést, hogy felperes tévesztette meg az örökhagyót az általa megsemmisíteni szándékolt és megsemmisítés tárgyává tett okirat tekintetében, minthogy az örökhagyónak az a ténye, hogy a végrendeletről kiállított eredeti okirat helyett megtévesztés folytán annak másolatát semmisítette meg, ugyanazon jogi jelentőséggel bir, mintha az örökhagyó magát az eredeti okiratot semmisítette volna meg s különben is jogszabály, hogy az, aki mást tévedésbe ejt, a megtévesztésből kifolyóan mi jogot sem érvényesíthet: helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy örökhagyó végren­deletének joghatályt nem tulajdonított. (C. 1912. jan. 18. G. 181/911.) A végrendelet nemcsak az 1876: XVI. t.-cz. 35. §-ában szabályozót vég­rendeletszerü alakban, hanem alakszerütlenül, elszakítás által is érvényesen visszavonható. Curia 1911. március 7. 4654/910. sz. a. I. p. t. (Gr. XVIII. 176. 1.) Ad 1. Végrendelet megsemmisítésére az örökhagyó részéről adott men bizás nem teljesítése. C. 4581/908. Elvi. (Uj Dtár II. 650. 1) Gr. XVI. 188. !•) Ad II. Hasonló Nagyváradi T. G. 31/907. Ui Dtár II. 690. 1. Gr. Xl\ . 732. 1.; ÍT. XI. 674. 1.; Ő. D. V. 217. 1.) Végrendelet megtámadása. {Tervezet 1915—1917. §§.) 220. Amennyiben az anya végrendeletében férjének fia fölötti apai hatalmának sérelmére is rendelkezett: a bíróság csak a vég­rendelet érvényességének kérdésében határozhat, ellenben az apai hatalom kérdésében a határozathozatal a gyámhatóság hatáskörébe tartozik. (C. 1912. február 13. 3846/911. I. p. t.) 221. Jogszabály ugyan, hogy a végrendelet érvényessége csak a keresetben érvényesített alapon bírálandó meg s ekként a per ké­sőbbi szakában felhozott uj érvénytelenítési ok figyelembe nem jöhet. De ha az alperes nem tesz kifogást az ellen, hogy felperes vála­szában az örökhagyó végrendeletét azon az alapon is megtámadta, DöntvéLytár. 1912. 8

Next

/
Thumbnails
Contents