Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

A végrendeletek alaki kellékei 107 az örökhagyó akaratának megfelelően helyeztetett el a 11000 forint akként, hogy az arról, szóló betétkönyv a felperesek mellőzésével apjuk javára állíttatott ki, mely következtetésnek helyességét a felperesekkel rokonságban álló és így kifogás alá nem eshető M. J.-nek tanúvallomása egyenesen bizonyítja is. A per során kihallgatott tanuk vallomásának egybevetéséből bizonyítottnak vehető, hogy a már fentebb jelzett és az 1901. évi július hó 9-én kiállított elismervényt örökhagyó jóváhagyólag sajátkezű aláírásával ellátta; következéskép ezzel a tényével kifejezetten is hozzájárult ahhoz, hogy az elhelyezett betétkönyvecskék elhalálozása után azon egyéneknek adandók ki, akiknek nevére azok ki vannak állítva. Jogszabály, hogy abban az esetben, ha a hagyományozó a követelést még életében szedte be, a hagyomány csak akkor marad érvényben, ha a hagyományozó abbeli akaratát kifejezte, avagy azt egyébként alaposan vélelmezni lehet. Ezt a jogszabályt a fentebbi tényállásra alkalmzva, arra a jogi meggyőződésre kellett jutni, hogy a felperesnek javára tett hagyományrendelés hatályát vesztette azáltal, hogy az örökhagyó a kezéhez befolyt követelésből a felpereseknek hagyományozott részösszeget nem a felperesek, hanem apjuk javára helyezte el a takarékpénztárban, mert örökhagyónak ebből a tényéből önként következik, hogy szándéka a hagyományra nézve utóbb megváltozott, ezzel pedig a hagyományrendelést megszűntnek jelentette ki. Mimthogy ezek szerint a felperesek keresetének jogi alapja megdőlt, ennélfogva az árvaszék előtt lefolytatott eljárás bírálatának mellőzésével felpereseket mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával, egészben elutasítani és illetve a másodbiróság Ítéletének elutasító rendelkezéseit helybenhagyni kellett. (1912. június 18-án 414. P. sz.) V. ö.: C. 1466/906. (Uj Dtár. II. 578. 1) A hagyományozott követelés visszavonására lehet következtetni abból, hogy a követelés a végrendelkező kezéhez befolvt és elhasználtatott, a hagyatékban pedig megfelelő összeg nem találtatott. C. 1233/84. (Uj Dtár II. 582. 1.) A végredeletek alaki kellékeiről. (1876 : XVI. t.-cz.) 211. A kir. Curia joggyakorlata szerint az 1876 : XVI. t.-cz. 2. §-a akként értendő, hogy a nyereségvágyból elkövetett bűncselekmény — bűntett, vétség, kihágás — miatt jogerősen elitélt egyén büntetésének kitöltése s azon időtartam letelte után, melyre politikai jogainak gyakorlása felfüggesztetett, végrendeleti tanuképességét visszanyeri. A Mr. Curia: Az örökhagyó végrendeletét érvényesnek mondja ki. Indokok: Az 1876 : VI. t.-cz. 2. §-a akként rendelkezik, hogy „végrendeleti tanú nem lehet, aki nyereségvágyból elkövetett bűn tett miatt jogerősen el volt ítélve".