Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

Szolgálati szerződés 300 tette; nyilvánvalóan megbocsátott tehát ezért a botrányért felperesnek, és így arra 1907. éviben, tehát 10 év múlva felmondást nem alapithat. Az a körülmény pedig, hogy felperes házasságon kivüli viszonyban élt egy nővel, különben is felperes magánügye és ez a tény őt a szolgálatnak az intézet érdekei és tekintélyének megfelelő ellátására alkalmatlanná nem teszi... Ezek szerint a felmondásra a szolg. rendts. 43. §-ának 3. pontja értelmében kellő ok fenn nem forogván, a felmondást hatálytalannak kellett nyilvánítani. A felmondás hatálytalanságának következményeként alperes köteles a felperesnek, mint véglegesen alkalmazott hivatalnokának szabályszerű és lejárt illetményeit megfizetni. A bpesti T.: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletét indokainál fogva kellett helybenhagyni, és tekintettel a felébbezésekre, még a következő okokból. Alperes álláspontja szerint a felmondás jogának gyakorlása egyedül attól függ, hogy a szakbizottság a felmondást javasolta-e. Ez az álláspont alaptalan. A felek között szolgálati szerződést alkotó szolgálati szabályzat 43. §-a értelmében a véglegesen alkalmazottaknak a szolgálat csak az ott szabályozott esetekben mondható fel, és pedig az idézett szakasznak a jelen esetben alkalmazást nyerő 3. pontja értelmében akkor, ha szolgálati irton megállapittatott, hogy az alkalmazott a szolgálat ellátására az intézet tekintélyének és érdekeinek megfelelőleg alkalmatlan. E rendelkezésnek pedig nem lehet azt az értelmet tulajdonítani, hogy a felmondás jogának gyakorlása merőben szolgálati uton történt megállapítástól függ, akkor is, ha a megállapítás a valónak nem felel meg, hanem azt az értelmet kell tulajdonítani, hogy a felmondásnak akkor van helye, ha az a tény, amelyhez a felmondás az idézett rendelkezés értelmében kötve van. valóban fenn is forog. Ha valamely alkalmazott az ő alkalmazott társának nejét elcsábítja és ezzel társa családi életét feldúlja és ebből botrány keletkezik, akkor az eset körülményei szerint a szolgálati rendtartás 43. §-ának 3. pontja alkalmazásának helye lehet. De helyes az elsőbiróságnak az az álláspontja, hogy alperes az 1897. évben történt elcsábításra és botrányra azért nem alapithat felmondást, mert a korábbi perbeli adatok szerint nemcsak hogy azonnal a botrány felmerülte után nem indította meg a felperes ellen az eljárást, hanem felperest 1902-ben elő is léptette és így felperesnek a botrányért megbocsátott. Alaptalan az a felebbezési álláspont, hogy az 1902. évi előléptetés csak automatikus előléptetés volt, mert a szolgálati rendtartás 29. §-a értelmében az előlépés az egyes rangfokozaton belül sorrendben ugyan, de csak kifogástalan szolgálat esetélben történik és így alperes az 1897. évben történt eseményeket az 1902. évi előléptetéssel megbocsátotta. Alperes álláspontja szerint felperes a botrányos magaviseletet tovább folytatta azzal, hogy M. M.-néval közös háztartásba lépett és őt felebbvalói felhívására sem vette nőül. De minthogy a korábbi perbeli