Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

310 Kötelmi jog ellenirati előadás szerint M. M. 1898-ban meghalt, felperes pedig a botrány színhelyéről máshova helyeztetett át, ennélfogva az a körülmény, hogy felperes az uj állomáshelyen özv. M. M.-néval közös háztartásban élt, nem oly botrányos magaviselet, amely felperest a szolgálat ellátására alkalmatlanná tenné és a szolgálati rendtartás 43. §-a 3. pontjának alkalmazhatóságát maga után vonná. C: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja, indokai alapján és azért: mert annak az eldöntése, hogy az alperes a felperesnek a szolgálati szabályzat 43. §-ának 3. pontja alapján jogosan mondott-e fel, vagyis hegy az adott esetben a szolgálati szabályzat 43. §-a 3. pontjának az esete fenforog-e, a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. (1909. deczember 10-én, 642/v. sz.) V. ö. C. 652/908. (Gr. XVI. 352. 1.) Lásd még az itt közölt joggyakorlatot; és C. 1609/904. sz. határozatát. (Gr. XII. 454. 1.) Nyugdíjra való igény. 448. Ha a nyugdijszabályok szerint özvegyi nyugdíjra nem tarthat igényt az a nő, ki férjétől saját akaratából és hibájából külön élt: ez a szabály nem alkalmazható, ha a nő a férj hüdéses elmezavarba esése miatt, valamint a szükséges ápolás végett szakítja meg az együttélést. Bpesti keresk. és váltótsz.: A felperes nyugdíjigényét megállapítja, stb. Indőkok: Néhai M. J. a Máv. tisztviselője s az alperesi nyugdíjintézet tagja 1903. nov 1-től évi 920 K nyugdíjjal nyugdíjaztatván, 1906. február 4-én elhalt, ennek következtében felperest az alperesi nyugdíjintézet alapszabályainak 14., 15. §-ai értelmében a 14. §-ban meghatározott feltételek fenforgása esetén az elhalt férj által élvezett évi nyugdíj kétharmadát kitevő özvegyi nyugdíj illeti meg, e czimen követeli tehát felperes évi nyugdiját. Alperes azzal védekezett, hogy felperes az elhalt M. J.-tól saját akaratából, illetve saját hibájából tartósan különválva élt, miért is az alapszabályok 18. §-a értelmében nyugdíjigénye nincsen s ezért felperes keresetét elutasítani kérte. Nem vitás az, hogy az a nő, aki férjével önhibájából nem él együtt, nyugdijat nem igényelhet, nem vitás az sem, hogy felperes a néhai férjétől tényleg különváltan élt; döntő tehát az, hogy ez a különélés a felperes hibájából következett-e be. Bizonyítva van, hogy M. J. hüdéses elmezavarban szenved s ezért 1903. május 6-án gondnokság alá helyeztetett. Ez a ténykörülmény egymagában feljogosította ugyan felperest, hogy hüdéses elmezavarban szenvedő férjével saját épségének férje elmebajából előállott veszélyeztetett voltára való tekintettel és a beteget megillető kellő gondoskodás kifejtése után az együttélést megszakítsa, anélkül, hogy a különélés az ő hibájából bekövetkezett-