Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

306 Kötelmi jog Nem vitás, hogy a felperes a kikötött munkálatokat teljesítette és hogy az alperes őt szolgálatában ezután is megtartotta s elbocsátása csak három hóval a végleges szolgálatidőként megállapított két év eltelte előtt következett be. Az élet felfogását tartva szem előtt, nem lehet kétséges, hogy a felek a szerződés megkötésekor — melyben a végleges szolgálati időt két évben határozták meg és az egy év letelte előtt és után való elbocsátás jogkövetkezményeit szabályozták — egy és háromnegyed évig tartó próbaszolgálatot kölcsönösen kizártnak tartottak. Mérlegeiévé már most ezt a körülményt, nemkülönben a gazdasági szempontból rendkívül sulylyal biró azt a tényt is, hogy az alperes a felperest ez alatt a hosszú idő alatt állandóan abban a jelentékeny (heti 120 K) javadalmazásban részesítette, amely öt a próba teljes sikere esetén is már csupán három hóig illette volna meg, nem hagyva továbbá figyelmen kívül azt a körülményt sémi, hogy la próbatelj esitmény műszaki és gazdasági sikerének a megítélése s annak eldöntése, hogy a felperes végleges alkalmazása érdekeinek megfelel-e, az alperesre tartozott, a Guria ugy találja: hogy az alperes az egy és háromnegyed éven át való alkalmazás és javadalmazás tényével olyan magatartást tanúsított a felperessel szemben, mely a felperes próbaszolgáltatásának az elfogadását s alkalmaztatásának véglegességét megállapítja. Ezzel ellenkező álláspontot az alperes jóhiszeműen csakis abban az esetben foglalhatna el: ha nyomban a szerződésben kikötött próbatétel után világosan tudtára adta volna a felperesnek, hogy teljesítményét kielégítőnek nem tekinti és a műszaki vagy a gazdasági siker tekintetében uj próbatételt kiván és ha a felperes erre vállalkozott volna. Ilyen határozott megállapodást azonban az alperes bizonyítani meg sem kísérelte s a végleges szolgálat kizárásának bizonyítása sem sikerült neki. A végleges szolgálati viszony a kifejtettek szerint 'hatályba lépettnek lévén tekintendő, a felperesnek az ok nélkül történt elbocsátás napjától a két évi szolgálati idő lejártáig még hátralévő tízenhárom heti időre járó heti 120 K fizetéshez való igénye jogos alapon nyugszik. (1909. november 25. 503/V. sz.) 445. I. A gazdatiszt szolgálatának a gazda részéről nem írásban eszközölt felmondása érvénytelen akkor is, ha a gazdatiszt a felmondást el is fogadta. II. A gazdatiszt szerződésének botrányt okozó magaviselet miatt való felbontása csak a felbontás okának írásbeli közlése mellett érvényes; ezt a felbontás okának a perbeli tárgyalási jegyzőkönyvben való előadása nem pótolja. C. felülv. tan.: A felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás