Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

284 Kötelmi jog a szintén vétel tárgyát képezett ingatlanok s igy a megkötött ügylet kereskedelmi ügyletet képez, a kereskedelmi biróság előtt tette folyamatba és miután alperes a kereskedelmi biróság illetékessége ellen kifogást nem tett, a tábla megállapította azt, hogy figyelemmel a felperes kereskedő voltára és arra, hogy a vételi ügylet fürésztelepés mümalomüzletre vonatkozóan Iköttetett, az kereskedelmi ügyletet képez, továbbá, mert ámbátor kétségtelen bizonyitást nem nyert az, hogy felperes és alperes férje között az a kötelező megállapodás létesült-e, hogy az előzőleg végérvényesen szóbelileg megkötött vételi ügyletről Írásbeli szerződés kiállítására határidőül 1906. október 1-je tüzetett volna ki, ez a körülmény azonban sulylyal nem bir, szemben azzal a bizonyított ténynyel, hogy felperes maga tudomásul vette alperes, illetve ennek nevében férje által az ingatlanok tehermentesítése tekintetében tett kijelentéseit s felperes maga sem állította, annál kevésbbé bizonyította azt, hogy a tehermentesítés eszközlésére alperessel záros határidőben egyezett volna meg, avagy, hogy alperest a tehermentesítés eszközlése tekintetében az ennék eszközlésére tett kijelentését követően mulasztás terhelné, de sőt éppen a felperes által G) és H) a. bemutatott adás-vételi szerződéstervezetekből kétségtelenül megállapítható, hogy ö maga a tehermentesítésre egy évi határidőt volt hajlandó engedélyezni, ez alapon tehát figyelemmel arra is, hogy felperest is mulasztás terheli, mert a vételárhátralékot a meghatározott határidőben annak daczára, hogy a vétel tárgyát birtokába és használatába vette, sem ki nem fizette, sem pedig birói letétbe nem helyezte, kétségtelen, hogy felperes az adás-vételi ügylettől, mely teljesedésbe is ment, 1906. deczember 23-án, egyoldalúan egyedül abból az indokból, hogy az Írásbeli szerződés sem 1906. október 1-én, sem ezt követően alperes által ki nem állíttatott, el nem állhatott, hanem alperessel szemben csakis a szerződés teljesítését állott jogában követelni, ez alapon tehát a foglaló kétszereséneik, követelhetéséhez sincsen jogalapja, miért is az elsőbiróság felperest keresetével indokoltan utasította el és indokolt a viszonkereset értelmében marasztalása is, mert alperes a tehermentes bekebelezésre alkalmas okirat kiállítása ellenében a hátralékos vételár fizetését igényelheti. C: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja az elsőbiróság Ítéletében foglalt indokok alapján és azért, mert pusztán azon az alapon, hogy a felperes olyan ingatlant vett az alperestől, amelyen az ingatlan tartozékai (optk. 297. §.) segélyével iparszerüen folytatható, kereskedelmi üzlet átruházásának a fenforgása meg nem állapitható, következően a feleik között létrejött jogügylet — figyelemmel a K. T. 262. §-ára is — kereskedelmi ügyletnek nem minősíthető, és mert továbbá az anyagi jogszabályok alkalmazása szempontjából közömbös, hogy a per a köztörvényi, avagy a kereskedelmi bíróságnál tétetett-e folyamatba. (1910. február 17-én. 115/V. sz.) V. ö.: C. 955/905. (Gr. XII. 406. 1.)