Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

Vétel s igy eldöntendő kérdést most már csupán az képez, hogy jogositva volt-e felperes 1906. évi deczember hó 24-én az ügylettől annálfogva visszalépni, hogy alperes a vétel tárgyát 1906. évi október hó 1-én felperesnek tkvileg tehermentesen átadni nem (tudta és jogositva van-e ennélfogva alperestől az adott 1000 K foglaló kétszeresét viszszakövetelni? A fentebb előadottak alapján kétségtelenül megállapítható, hogy felperes és alperes között az adás-vételi ügylet 1906 évi augusztus hó 30-án jogórvényesen létrejött és hogy a szerződés alperes által 1906. évi szeptember hó 1-én, amikor a vétel tárgya felperes birtokába és használatába átadatott, a lényegesebb feltételében teljééit ve lett. Azonban az ügylet természetéből, valamint a per adataiból, s igy különösen a felek előadásaiból stb. kitűnik, hogy a felek szerződésakaratában a vétel tárgyát képező ingatlanok tehermentesítése is benfoglaltatott és az a létrejött szerződés egyik lényeges feltételét képezte. Mulasztás terhelte ennélfogva alperest, hogy az ingatlanoknak 1906. évi október hó l-ig leendő tehermentesítéséről nem gondoskodott. Mindazonáltal e mulasztás nem tekinthető oly mérvűnek, amely a szerződés megszüntetését vonná maga után, és pedig azért nem, mert alperes a tehermentesítési kötelezettségének — mihelyt arra felszólittatott, — a viszonválaszirathoz 4 •/. alatt csatolt levél tartalma szerint eleget tenni igyekezett, sőt a per folyamán ennek a 3 /. alatt csatolt 653/907. tkvi számú végzés tanúsága szerint eleget is tett, és mert ennek a kötelezettségnek teljesítésére időhaladékot 1906. évi október hó 1-én — saját beismerése szerint — felperes is hajlandó volt adni, másfelől pedig jogában állott felperesnek, hogy alperestől a mulasztása folytán származható kár elhárítására megfelelő biztosítékot követeljen. Ezek szerint tehát minden jogos alapot nélkülöz felperesnek ama ténykedése, hogy az ügylettől 1906. évi deczember hó 24-én visszalépett és pedig annyival inkább, miután a felek között létrejött adás-vételi ügylet, tekintettel arra, hogy annak tárgyát ingatlanok képezik, amelynek az őrlő- és fürészmalomüzem csak járulékait teszik, a K. T. 262. §-ának rendelkezése alá esik: aminél fogva a felek között fennálló jogviszony elbírálásánál az optkv. 919. §-ának rendelkezései az irányadók. Minthogy a kifejtettek alapján felperesnek a keresete minden jogalapot nélkülöz, ellenben alperes a hátralékos 16.000 K vételár megfizetése iránt támasztott viszonkeresetével érvényesített igényének fennállását beigazolta: ennélfogva felperest keresetével elutasítani s az alperes viszonkereseténefc az 1881. évi LIX. t.-cz. 8. §-a alapján helyet adva, őt annak értelmében elmarasztalni kellett. Kolozsvári T.: Az elsőbiróság ítéletét a peres felek között létrejött adás-vételi ügyletnek a kereskedelmi törvény 262. §-ában foglalt rendelkezés alá vonása tárgyában fölhozott indokainak mellőzésével felhozott többi indokaiból és még azért is helybenhagyja, mert felperes keresetét azon az alapon, hogy ő mint kereskedő fürésztelep és mümalomüzletet vásárolt meg, amelynek csak tartozékait 'képezik