Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

Kötelmi jog vagyon az ö beleegyezésük nélkül sem el nem idegeníthető, sem meg nem terhelhető, már meg is szegte, amennyiben a keresethez B) alatt csatolt telekkönyvi kivonat tanúsága szerint az átvett ingatlanokat az előzőleg fennállott terheket meghaladó összeggel megterhelte. Alperes ama kifogása, hogy felperesnek az A) alatti szerződéshez semmi köze nincsen, s hogy annak alapján őt kereshetőségi jog egyáltalában nem illeti, alaptalan. Jogszabály ugyanis, hogy ha a szerződő felek abban állapodnak meg, hogy bizonyos szolgáltatás egy harmadik személy javára lesz teljesítendő, ugy a kedvezményezett harmadik személy közvetlenül is jogosítva van akár a teljesítést, akár pedig, ha annak helye van, a követelés biztosítását igényelni. Az A) alatti szerződésben a szerződő alperes és szülei abban állapodván meg, hogy alperes a szülők halála után egy éven belül felperesnek annyit fog fizetni készpénzben, hogy felperesnek a szülei vagyonából ugyanannyi jusson, mint alperesnek, az alperes eme kötelezettségvállalása alapján a kedvezményezett felperesnek, mint kedvezményezett harmadik személynek, a teljesítési határidő leteltével joga lesz a teljesítést az alperestől követelni és ezen igényének biztosítását, ha ennek jogos alapja van, a dolog természeténél fogva saját személyében is és már most is követelheti. Felperesnek azonban a kérdéses követelése biztosításához jogos alapja nincsen. A követelés biztosításához való jog ugyanis magából a kötelezettséget megállapító jogalapból feltétlenül nem következik, hacsak azt valamely törvényes rendelkezés feltétlenül elő nem írja, avagy ha az iránt a felek maguk szerződésileg meg nem állapodtak. Az A) alatti szerződés ily megállapodást nem tartalmaz s ily megállapodás létrejöttét a felperes maga sem állítja, a kérdéses követelés nem olyan természetű, amilyenekre a törvény s illetve a törvényes gyakorlat a biztosítási kötelezettséget feltétlenül előírja és így az egyedüli alap, amelyen felperes a kérdéses követelése biztosítását igényelheti, csakis az, ami a követelések biztosításának általában alapul szolgálhat és ez az, ha a követelés veszélyeztetve van. Ez irányban a felperes által felhozott ama körülmények, hogy alperes az átvett vagyont elpazarolhatja, elidegenítheti, adósságokkal megterhelheti, hozzáférhetetlenné teheti, mint puszta feltevések, a veszély valószínűsítésére nem alkalmasak, az a körülmény pedig, hogy alperes az átvett ingatlanokat az átvétel után 1905. évi január 5-én 3350 K-val megterhelte, kellően indokolva lett, amennyiben az alperes által átvállalt tartozások ugyanily összeget tettek ki s ezek közül a szentgotthárdi takarékpénztárnál fennállott 2000 K tartozás kifizetését maga a felperes által becsatolt telekkönyvi kivonat is igazolja, azt pedig felperes nem tagadta, hogy a K. M.-nál fennállott 700 K. és a muraszombati mezőgazdasági banknál fennállott 650 K tartozások is az uj kölcsönből lettek kiegyenlítve s így a kérdéses uj kölcsön nem uj tehervállalás, hanem a régi, átvállalt tartozások konvertácziója volt és igy a kérdéses kölcsön felvétele a felperes követelésének veszélyeztetését szintén nem valószínűsíti.