Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

Teréz nevűt pedig 6 évig tartotta, azonfelül kényszerhelyzetében nem csak ennek gorombaságait és rossz bánásmódját is tűrte, de N. Gr. J. semmittevése folytán anyagilag tönk szélére jutott, elfogadta ennek azon igéretét, hogy a neki okozott károk megtérítésének, ellátása és gyermekeinek eltartásáért ellenértékül 20.000 koronát fog adni akkor, ha atyja halála után örökségi osztályrészéhez hozzájut. Miután pedig ez bekövetkezett és atyjától N. G. J. 70.000 korona készpénz vagyont örökölt, őt nemcsak elhagyta és részére mit sem fizetett, hanem Pécsről ismeretlen helyre elköltözvén, összeállott az alperessel, azután elhalt. Végrendeletileg 40211 K 83 fillérre becsült vagyonát alperesre hagyta, krrte azért, hogy alperes a hagyaték értéke erejéig ezt az öszszeget, mely N. G. J.-et szenvedőleg terhelte, részére a kereset beadásától járó törvényes kamatokkal fizesse meg. Eltekintve azonban attól, hogy az általános birói gyakorlat értelmében felperes nem jogosított a törvénytelen származású és immár nem is élő gyermekek tartási és nevelési illetményét sem a természetes apán, annál kevésbé pedig ennek örökösén tőkésített öszszegben követelni, eltekintve attól is, hogy felperesnek nem is sikerült igazolni azon perdöntő kérdést, hogy néhai N. G. J. a keresetileg igényelt 20.000 korona kifizetésére nézve magát valójában vele szemben kötelezte volna: a kir. törvényszék felperest keresetével azért utasította el, mert magából a kereseti előadásokból is kétségtelenül megállapítható már, hogy ha tett is ilynemű ígéretet N. G. J. és ha ezt felperes kötelező erejűnek el is fogadta, annak alapja erkölcstelenség (turpis causa) lévén, a folytatott ágyassági viszonynyal volt összefüggésben, ebből a viszonyból eredőleg pedig bíróilag érvényesíthető kötelmek nem származhatnak. A pécsi kir. Ítélőtábla: A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék felebbezett ítéletét helybenhagyja. Indokok: A felperes által felhívott valamennyi tanú egybehangzó abból a vallomásából, hogy a Harkányban 1907. évi február hó 2. napján elhalt N. G. J. felperessel éveken át ágyassági viszonyt folytatott, felperes őt élelemmel, ruhával ellátta, sokszor durva bánásmódját tűrte s hogy e viszonyukból 3 gyermek származott, özv. D. J.-né abból a vallomásából, amely szerint néhai N. G. J. ugy nyilatkozott többször előtte, hogy felperesnek legalább 20.000 koronát fog hagyni; P. A.-né annak a vallomásának alapján, amely szerint előtte néh. N. G. J. azt a kijelentést tette, ha szülei meghalnak, fog gondoskodni felperesről, hogy neki legalább 20.000 koronát, továbbá, hogy V.-nénak (felperesnek) minden vele szemben tett cselekményeiért apja halála után meg fog fizetni legalább 20.000 koronával; Sch. J.-né abból a vallomásából, amely szerint néh. N. G. J. ugy nyilatkozott: ,.nem baj, minden meg lesz fizetve, ha atyám meghal, hagyok felperesnek 10.000 forintot" ... A tanuk vallomását és a néh. N. G. J.-nek a nevezett tanuk vallomásai alapján megtörténtnek elfogadott nyilatkozataikat az 1893.