Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

A szerződések tárgya 245 376. Ahhoz, hogy a házasfelek maguk között megállapodnak arra nézve, hogy bizonyos ingatlant közösen megvegyenek, közjegyzői okiratba foglalt szerződésre szükség nincsen, mert az 1886. évi VII. t.-cz. 23. §-ának az ingatlan szerzésére vonatkozó b) alatti rendelkezése csak azokra az esetekre szól, amelyekben a házastársak egymás között egyik a másikától, de nem valamely harmadiktól közösen szcrzendő ingatlanra vonatkozóan kötnek jogügyletet. (C. 1910. február 16. 5581. sz.) Házastárs által házastárs részére kiállított váltóra nem terjed ki az 1886: VII. t.-cz. 23. §-a. (Gr. XVI. 269. 1.; lásd az itt összeállított joggyakorlatot is.) A szerződések tárgya. (Terv. 952—968. §.) 377. Ha a képviselőjelölt a választás napján este, utólagosan, mikor a lezárt számlák kiegyenlítésére nézve tett Ígérete a választók szavazására befolyással nem lehetett, a számlák kiegyenlítésére kötelező ígéretet tett: az italnemüekről, zenéről szóló számlák összegét azoknak, kik azokat kifizették, megtéríteni köteles. A számadási kötelezettség nélkül adott és megengedett választási ezélokra fordított összegeket a jelölt csak akkor helyezheti viszonkeresetbe, ha a számlák kiegyenlítését ez összegek beszámításának fentartásával igérte. C: A tanuk vallomása szerint alperes a választás napján este a neki bemutatott számlák rendezését megígérte s alperes a számlák felmutatása után azt is mondta felperesnek, hogy ő csak rendezze a számlákat, majd ő, t. i. az alperes, pár nap múlva fogja rendezni azokat, s hogy csak menjenek nyugodtan haza, ákik rendezték, a számlát ki fogják fizetni. Megállapítható tehát, hogy alperes a választás napján este, a számlák bemutatása után, utólagosan, mikor a lezárt számlák kiegyenlítésére nézve tett Ígérete a választók szavazására befolyással nem lehetett, a számlák kiegyenlítésére kötelező ígéretet tett. Igazolva van az is, hogy felperesek a választás alkalmával italnemüekért és zenéért a kereseti követelést meghaladó összeget fizettek ki. Ezen indokokból tehát a másodbiróság által póteskütől feltételezetten megítélt tőke s járulékaiban az alperes feltétlenül marasztandó lett volna; minthogy azonban felperesek ezt nem felebbezték stb., stb. A viszonkeresetet elutasító részét azért kellett helybenhagyni, mert megállapítható az, hogy felpereseknek lovas bandérium, kocsikiséret, zászlók beszerzése stb. körül a kereseti öszszegen felül is merülhettek fel költségei, melyeknek külön fedezését alperes nem bizonyította és az alperes azáltal, hogy a fel-