Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

A szerződések alakja 243 lyossá tette az által, hogy a már adásvevési szerződés tárgyává tett állami ingatlanok elidegenítését tudomásul vette s ily módon a törvény követelte felhatalmazást utólagosan megadta, mert a vevők szerződési jogai ezen esetekben is csak a törvényes meghatalmazás megadásával váltak hatályosakká és jogilag érvényesithetőkké. Felperesek azonban a törvény követelte felhatalmazásnak sem előzetes, sem utólagos megadását ki nem mutatták, aminek hiányát nem pótolja az alperesnek az alkereset tárgyalása során a törvényhozás utólagos hozzájárulásának kieszközlésére kijelentett készsége s minthogy az 1897: XX. t.-cz. 37. §-ában megjelölt kivételes eseteknek egyike sem forog fenn, ennélfogva a felsorolt állítólagos megállapodások, még ha áztok valóknak fogadtatnának is el, nem nyújtanak jogalapot felpereseknek arra, hogy mint vevők a kincstár ellen bármily jogot vagy követelést érvényesíthessenek. Helyesen mondották ki ezekhez képest az alsóbiróságok, hogy a felperesek részéről vitatott megállapodásokkal a kir. kincstárt kötelező szerződés létre nem jött s hogy ennélfogva a kir. kincstár kártérítésre alapul szolgáló szerződésszegést el sem követhetett: következőleg a kir. Curia a másodbiróság ítéletét a kereset főtárgyára nézve az itt felhozott indokoknál fogva helybenhagyta. C. 1910. jan. 12. 4367/909. sz. VIII. p. t. 375. Annak, hogy a munkaadók és mezőgazdasági munkások a gazdasági munkásszerződések megkötésénél az 1898:11. t.-cz.-ben előirt alakszerűségeket meg nem tartják, az a joghatálya, hogy azok a szerződések a közigazgatási hatóságok előtt nem érvényesíthetők, de a jelzett alakszerűségek meg nem tartása az egyébként érvényesen létrejött szerződést érvénytelenné nem teszi. Szombathelyi Tsz.: A keresetet elutasítja. Indokok: Felperesek azt vitatták, hogy őket alperes az A) a. munkásszerződéssel a gazdaságában végzendő aratási, cséplési és napszámmunkálatokra felfogadta akként, hogy az aratásnál minden aratópárnak 16 magyar hold gabonát és kataszteri holdanként 12 K. munkadijat biztosított, alperes azonban más aratókat is fogadott s az aratás nagyobb részét azokkal végeztette; minthogy a szerződésnek megfelelően arató járandóságuk 2301 K lett volna s azzal, hogy alperes más aratókkal dolgoztatott, nekik 1323 K kárt okozott, kérték alperest ennek megfizetésére kötelezni. Az A) a. munkásszerződést F. B. munkaadó B. és Sz. munkások R—n irták alá, az aláíráskor azonban a jegyző és előljárótársa jelen nem voltak, a jegyző és előljárótársa ezen aláírásokat nem hitelesítették; azon alakszerűségek tehát, amelyek az 1898 : II. t.-cz. 13. és 14 §-ai szerint megtartandók lettek volna, meg nem tartattak, tehát a szerződésből eredő minden vitás kérdés elbírálása az idézett t.-cz. 8., 73. §-a szerint a kir. bíróságok hatáskörébe tartozik. Annak, hogy a munkaadók és mezőgazdasági munkások a gazdasági munkásszerződések megkötésénél az 1898 : II. t.-cz.-ben előirt 16*