Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

Úrbér és birtokrendezés ' .)°gí jogosítvány ama jogi természete folytán, hogy az elbirtoklás tárgyát nem képezheti, kizártnak tekintendő. Bár a kir. törvényszék valamely valakit jogszerűen megillető közjogi jogosítvány gyakorlásának módja tekintetében az elbirtoklást helyt foghatónak és ilykép valamely közjogi jogosítvány gyakorlásának módját elbirtokolhatónak tartja, de mert a felperesek gyakorolta jog — a fentiek szerint — nem a joguk forrásaként felhozott adományleveleken alapszik, mert továbbá a felperesek gyakorolta jog a vásárjog tartalmát meghaladja és az a vámszedési jogosultság keretébe tartozik, amelyre nézve a felperesek maguk sem állítják, hogy az őket az általuk hivatkozott adományleveleken kívül nyert jogosítvány alapján megilletné, mindezek alapján a felpereseket keresetökkel elutasítani kellett. Epedi T.: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Felperesek keresetükben annak kimondását kérték, hogy a csatolt kir. kiváltságlevelekkel adományozott vásártartási és ebből eredő, illetőleg ebbe értetődő vásárvámjogukat az eddigi módon országos heti és napi vásárokon a városban felállított sorompóknál gyakorolhassák. Az eredetiben becsatolt kir. kiváltságlevelek azonban a vásártartási jognak közelebbi meghatározása és e jog miként való gyakorlásának felsorolása nélkül csak azt bizonyítják, hogy Belényes községnek országos és hetivásárok (nundinae annuariae et hebdomadales) tartása engedtetett meg; ellenben a kiváltságleveleken a vámokat és vámszedési jogot jelentő telononium és jus telonii elő sem fordul. Ennek következtében a Belényes községnek adományozott vásártartási jog tartalmának megállapításánál az általános jogszabályok az irányadók. Ezek szerint a vásártartási jog mint kisebb királyi haszonvétel csupán a helypénz szedésére: (Kelemen: tnstitutiones juris hungarici privati Liber II. 135. §.) a vásáron legelő állatok után legeltetési díj követelésére (1647: LXXVIII. t.-cz. 11. §., 1723 :XV. t.-cz. 6. §.) s az elővásárlásra (1723 :XV. t.-cz.) terjed ki. Ezzel a tartalommal biró vásártartási jogtól ugy a Tripartitum, mint törvényeink megkülönböztetik a vámszedési jogot, mint önálló kisebb királyi haszonvételt, sőt az 1647: LXXVIII. t.-cz., mely némely szab. kir. város visszaéléseinek megszüntetése okából hozatott s mely a 12. §-ban a nemesek, városi tanácsosok és polgárok számára a vásárokon való mentességet biztosítja, előzőleg külön intézkedik a vámokról s mentesítvén a nemeseket, a jobbágyok szekerei után a hetivásárokon enged csupán vámot szedni s ezt is csak ott, ahol ez eddig szokásban volt. Ezekből megállapítható, hogy a vásártartási jog önmagában véve nem jogosította fel az engedélyest vám szedésére még vásárvám czimen sem. Ha tehát felperesek a vásártartási jog czimén Belényes község belterületének határainál sorompók felállításával nemcsak az országos és