Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

198 Dologjog hetivásárok alkalmával, hanem a tanuk egybehangzó vallomása szerint mindennap vámot szednek, ez a vámszedés őket a kir. kiváltságlevelekkel adományozott vásártartási jog alapján meg nem illeti. Felperesek ugyan a vámszedési jog elbirtoklására is hivatkoznak, azonban ezen az alapon sem illeti őket a keresetbe vett jogosultság. Ugyanis a vámszedés nem lévén a vásártartási jognak tartalmi alkateleme, nem volt ennek a vásártartási jognak keretén belül elbirtokolható; a vásártartási jog keretén tul pedig mint önálló kisebb királyi haszonvétel az elbirtoklás jogczimén az 1890; I. t.-cz. 92. §-ában irt eljárással volt érvényesíthető. Felperesek azonban fel sem hozták, hogy a hosszú gyakorlaton alapuló vámszedésüket ily módon bejelentették volna. Mindezek folytán a felpereseket alaptalan keresetükkel elutasitó elsőbirósági Ítéletet a most előadottak alapján helybenhagyni kellett. C: A m. kir. Curia a másodbiróság Ítéletének a kereset főtárgyára vonatkozó részét helybenhagyja. Indokok: Felperesek a csatolt kiváltságlevelekkel, melyekre keresetüket első sorban alapitják, csupán vásártartási jogot nyertek. Ezzel a joggal nem a közönséges értelemben vett, az utakon és réveken átkelésért járó vámok szedéséhez, hanem csak az országos, illetve heti vásárokra és piaczra kerülő áruk árusításánál elfoglalt területek, valamint a felhajtott állatok után a vásári legelő használata fejében hatóságilag szabályozott dijak szedéséhez való jogosultság jár. Felpereseket eszerint az előbbi, vagyis vámtartási jog kiváltságlevelek alapján nem illeti, azt pedig, hogy e jogot elbirtokolták, ki nem mutatták, mert a szomszédos községek bizonylataival és a kihallgatott tanukkal nincs bizonyítva, hogy a vámszedési jogot (ius telonii) egyáltalán, vagy éppen 100 éven át békésen és háboritlanul gyakorolták volna; a kiváltságlevelekkel kiváltságképen (privilégium) adományozott, fentebb már körülirt tartalmú vásártartási jogokat pedig az alperes nem kifogásolja, sőt ez a közigazgatási eljárás során sem tétetvén vitássá, e joguk létezésének alperessel szemben megállapításra szükségük nincs. A közigazgatási eljárásban, az vált vitássá, hogy felperesek a vásártartási joguknál fogva őket megillető dijak beszedését a község belterületére vezető utczák elején felállított vám sorompóknál gyakorolhatják-e, illetőleg, hogy ehhez magánjogi alapon szereztek-e jogosultságot 1 Felperesek keresetükben ennek birói megállapítását is kérik s ebbeli kérelmüket is egyrészt az adománylevelekre, másrészt a szerintük másfélszázadot meghaladó gyakorlatra, tehát elbirtoklásra alapitják. A kiváltságlevelek azonban arra, hogy az adomány osok a vásártartási joguknál fogva őket megillető dijakat a községi terület mely pontján és mily módon szedhetik, rendelkezést nem tartalmaznak. A kiváltságlevelek következő kitételei: hogy az engedélyezett városok „mindazon szabadságokkal és előjogokkal, melyekkel más szabad és kir. városaink, mezővárosaink